Szemes Erzsébet: Régi mesterségek őrzője (1982) / 0422-1983

• 16 Szélme; hajtású daráló Amikor mái- Lajos bácsinak több jószága lett é» a ké. idarálóval nár nea tudta szükség-let t kielégiteni, kéjntelen volt egy nagyobb teljesitnu'nyti darálót késziteni. Ez a melóra már a mostani lakhelyén működött. Működése megegye ett a kézidarálóéval, de ezt máp a ezél hajtotta* Snnek a darálónak négy lába volt, de be első kettőre kerék is lett felszerelve. A két kerék kbzötti rúdra rá lett ctősitve a taxtírud, amely a hátső két láb közötti rúdon is erősitve lett. Ez a rud tulajdonképpen az emelö| hiszen a föld felé lenjoave ne. e elte a hátső két lábét, c igy a kerekeken a malaot e szél irányába lehetett tolni. Az első szélmalom Lajos bácsi jószágai a későbbiekben igen megszaporodtak. így nagyon nagy szükség lett több dara előállitására. így hát még nagyobb teljesítményű daráló megszerkesztésére került sor, amiből már nem daráló, hanem -nalom lett, a németek által kifejlesztett szélmalom tipusára. Tehát nem a teteje forgott széllel szebbe, hanem az e ész faépitm ny. Ezt a malmot Lajos bácsi egy kis halom tetejére épitette igy könnyűvé vélt az egész építmény széllel szembe fordítása. Ez az épitmény 170cm, embernagyságú. Váza iából, oldaléi naprafor ószárból épültek. Teteje des ka, zsupszalmával befedve. Vitorlája drótra fűzött napraforgószárból épült. Alja deazka, amelyre rá volt erősitve a tartórúd, amellyel az egípz épitményt széllel sze .be lehetett forditani. Elején lévő oszlop a földbe lett leásva, amely körül lehetett is forgatni a köpü segitségável.