Bertáné Sarudi Edit: Egy kihalóban lévő kismesterség, a takácsság bemutatása (1979) / 0420-1983

-21 A fonás és szövés fárasztó, kicsit egyhahgu munka.Gyakran éjszakákon át dolgoztak, hogy el - ne álmosodjanak, meg ne unják a munkát, eWXIfíJétf dalokkal , történetekkel, mesékkel szórakoztatták egymást és az esténként odalátogató szomszédokat • Marton Miklós huga, Marton Apollónia még nagyon jól ismeri ezeket a régi dalokat és történeteket. Az alábbiakban néhányat leirok ezek közüli A fonóba szól a nóta, hej istenem, de régóta hallgatom. Eszembe jut árvaságom, rég elhagyott boldogságom siratom. Daloljatok csak még egyet, bánatosat, keserveset, utolsót, édesanyám, ha meghalok arra kérem, csináltasson koporsót. Kiállók a kiskapuba, arra járnak a lányok a fonóba, el-el nézem mindegyiket, de nem látom az enyimet, nem biz én, hej istenem, hogy is látnám, hisz elhagyott engem régen a babám. Az ajándékba készitett rongypokróc átadására ezt a mondókát mondták: Nézd Marikám mit hoztam, a takáccsal csináltattam, ehhöz én egy óhajt mondok, élj soká és legyél boldog. Virágot a virágnak,