Pápai Gabriella: A jobbágykérdés megoldásáért folytatott küzdelem Tiszaföldváron (Tiszaföldvár, 1980) / 0419-1983
A jobbágyokat fokozatosan föl akarta szabadítani, de a konkrét megvalósításról csak homályos elképzelései voltak. Az 1832-36 évi országgyűlésen kertil napirendre először az örökváltság kérdése. A Kölcsi Ferenc és Besselényi Miklós által vezetett, liberális nézeteket valló nemesi ellenzék többséget szerez ugyan az önkéntes örökváltság ügyének, de a királyi ifeLrat elutasítja. Az 1839-4o-es országgyűlésen az udvar taktikai okokból engedményeket tett, igy került sor az önkéntes örökváltság törvénybe iktatására 184o-ben. Eszerint biztosított, hogy a földesúr és a jobbágy szabadon megegyezzen az örökváltsági öszszegben. Ez a törvény azonban megkésett. Már korábban sem valószínű, hogy valóban tömegesen tudtak volna ilyen módon felszabadulni a jobbágyok, de a zselléresedés egyre erősödő folyamatában az állam az elvi lehetőség megteremtésén kivül gyakorlati segítséget nemiyujt. /28./ 184o-től, Kossuth börtönből való kiszabadulásától még meredekebb ivü lendületet vett a reformeszmék terjedése. A vezér már Kossuth, akinek politikai célja az érdekegyesités. Tervében fontos szerepe van a jobbágyfelszabadításnak. Látva, hogy az önkéntesség nem vezet eredményre, a kötelező örökváltság ügye mellé áll. Táncsiccsal szemben, aki kárpótlás nélkül akarja megvalósítani a jobbágyfelszabadítást, Kossuth mindvégig a részben állami kárpótlás mellett foglal állást. Mivel célja az érdekegyesités, nem akarja a társadalmi ellentéteket a végletekig kiélezni. Azt is tudja, hogy a nemesi országgyűlés nem fogadná el a kárpótlás elejtését. A jobbágyfelszabadítással kapcsolatban Kossuthnak és híveinek az okozta a legtöbb gondot, hogyan lehetne az állami támogatást megoldani.HEngeteg javaslat látott napvilágot, de reális, valóban kivitelezhető megoldás nem született. így a jobbágyfelszabadítás ügyét csak az 1848-as