Pápai Gabriella: A jobbágykérdés megoldásáért folytatott küzdelem Tiszaföldváron (Tiszaföldvár, 1980) / 0419-1983

18 földdarab eladása, valamint az uzsorások jelentették. A nagykamatu kölcsönök igénybevétele általában csak mélyiti ^ a problémákat, ezért a jószágok tömeges eladásával próbáltak magukon segíteni. " 1835-ben a földvári uradalomban levő 1332 drb. szarvasmarha közül eladtak árverésen 686 drb-ot, a 8855 juhból 8512-t, a 298 lóból 285 -öts összesen 186.5o6 v.frt.folyt be,értök. A gyapjuállomány 1466 fontra rúgott, ami 28.18o v.frt. jövedelmet jelentett." /6./ Azonban tartós megoldást ez sem jelentett. így előtéx*be került a birtok bérbeadásinak gondolata. A nőággal való egyezkedés folytán a földvári birtok jövedelmezőbbé tétele miatt János báró már évek óta mondogatta ezt a javaslatot. Közös birtok lévén a testvérek beleegyezése is szükséges volt. 1831-ben Podmaniczky Károly hozzájárult a bérbeadáshoz, amely 1835-ben történt meg. /6./ " Földvár egész határát maga a község vette bérbe lo.ooo conv.frt-ért. /váltóban 25.ooo-at jelent/, az 53o2 holdas homoki pusztát Szalai Mihály és László bérelte ll,5oo c.frt-ért, Vezsenyt, Martfűt és Bökönyét János báró árendálta ki, 12.o66 holdat 25.5oo c.frt-ért,/ebből 8272 holdon maga gazdálkodott, 3794 holdat pedig albérletbe adott. A saját kezelésében levő jószágon tartott 8ooo juhot, 5oo gulymarhát, 2oo lovat ós 3o igásökröt. / Az egész uradalom igy igen tekintélyes Ösz— szeget 47.ooo ezüst forintot jövedelmezett, mindazonáltal olyan roppant összegre rúgott a fizetnivaló, hogy a deficit bár lényegesen csökkent az *3Lőző évekhez képest, teljesen el v nem tlint. " /6./ Az a tény, hogy a lakosság bérelte a község határát, jelzi azt az összefogást, smely mögött ez általános felemelkedni vágyás húzódott meg. Arra vonatkozóan, hogy mekkora anyagi alappal vágtak neki a bérbevételnek, konkrét, megbízható adatok nem álltak rendelkezésemre. Feltehetően inkább csak a bérletből Húzható haszonra épitettek.