Pápai Gabriella: Laczó János levelei (1980) / 0418-1983

- 5 A harmadik levele junius 12-i keltezésű. Ebben egy csomagot köszön meg, s részletes felsorolása nyomán megutdhatjuk, miket kaphatott egy katona, persze az is fontos, milyen állapotban : " ... a sütemény az összetört a perecz az épen maratt a szalonna és a cukor meg a kolbász nemlet semi baja ... " Minden lap megközelitően hasonló megszólítással kezdődik: " Szeretett kedves édesanyám - e pár sor irásom a legjobb és friss egészségbe találja édes anyámat mint nékem is van hála Istennek én nekem nencs különös bajom ... " - és itt a folytatás eltérő az összes többitől : " csak egy arait tudnak édesanyámék is. " Lehet, hogy olyan betegségre céloz, amely már évek óta beépült a szervezetébe, de az is előfordulhat, hogy gc katonáskodást tekinti betegségnek. Emellett szól az is, hogy semmiféle részletezést nem ad. A lapból kiderül az is, hogy Laczóéknak igen jó állományú méhészetük volt. Miután azonban ez a munka is az édesanyjára maradt, Írásban folyamatosan közli, mikor milyen munkálatokat, hogyan, mikor kell elvégezni a méhez környékén. Ezen a téren témája annyira folyamatos, hogy még a laikus ember is némi hozzáértésre tehet szert. Néhány példa: / második levéléből / " Most pedig ha pergetnek a méztérből pergessék ki az összest de a költérbe ami aan méz azt hagyják bent ha bőven van is, nehogy elpusztuljon belülők, anyanevelőket csináljanak azokba a tiz keretes kis kaptárokba éppen ugy mint én csináltam mert ha valamelyik öreg család meganyátlanodik azonnal tenni kell hozzá, hogy le ne gyengüljön ... "