Pápai Gabriella: Laczó János levelei (1980) / 0418-1983

- 25 UTÓSZÓ A levelekből nem, de magától az Írójától sikerült Laczó János további sorsát is megtudni. Az 1945. julius 21-én irt levelében mint jó barátját és fogolytársát emliti Herbály Imrét, aki tiszaföldvári lakos. Tőle tudtam meg, hogy a háború után Laczó János Kengyelen élt. Már a dolgozat elkészülte után próbáltam őt felkeresni. Sikerrel jártam. A ma 68 éves Laczó János Kengyelen a Thököly ut 64. alatt lakik. Kedves, magát fizikailag is jól tartó, közvetlen embert ismertem meg. Természetesen izgatott, vajon jók-e a következtetéseim egy számomra eddig ismeretlen emberről. Szavai igazolni látszottak. További sorsát illetően sejtése beigazolódott : 1945. aug. 2-án Ploestin keresztül Foksányba érkeztek. A magyar foglyokat még 27 -én visszairányították Szegedre, és ott szeptember 2-án megkapták az obsitot. Itthon rendbehozta a szétzilált gazdaságot, családot alapított. Ma is méhekkel foglalkozik, a leveleiből már ismert szeretettel gondozza őket. Szavaivei mindig azt hangsúlyozta, hogy ő a háború alatt végig csak egyetlen dologra vágyott : hazajutni és folytat ni a nyugodt, békés munkát. A levelek elemzése alapján - és később természetesen a Laczó Jánossal való személyes találkozás után - talán sikerült közelebb jutnom a II. világháború egyszerű harcosaihoz.