Pápai Gabriella: Laczó János levelei (1980) / 0418-1983

- 15 Itt már érezhető, hogy ez az egyszerű ember a háborút az igazságtalansággal párhuzamba állitja. Erre az ösztönös felismerésre nyilván a harctéren átért dolgok késztették. Ez a levél felvillant még néhány részlete a hadsereg életéből : " ... ezidáig nincs semi bajom pedig igazán hidegek voltak kin a bunkerba. Aztamit irtak Butykoséknak hogy a sarkam fájt még régen meggyőgult h£l Istennek ez a sok gyaloglástól volt nem is volt csoda hisz nemcsak nekem hanem több részönknek fájt a lába mikor közel kétezer kilométert legyalogoltunk Sztaniszláig éppen elég volt. Ebből, valamint egy későbbi, 1944. szept. 15.-i leveléből tudjuk meg azt is, hogyan történt a csomagok küldése. Kint a fronton kaptak csomag - szállitóleveletket meghatározott mennyiségben, általában egy hónapban egyet. Azt hazaküldték és ezekkel a csomag - szállítólevelekkel küldhettek nekik csomagot. Május 25 - én irt levelébenviaár letett a legrzerelés gondolatáról, igy a szabadságolás maradt a hazamenetelre az egyetlen reménye. Ez meg is történt, julius 5 -i szabadságolás utáni levelében pontosan leirja, milyen uton jutott el állomáshelyükig. Budapesten a Nyugati pályaudvarról indultak, Hatvanon keresztül Miskolcig mentek, ahonnan átszállás után Sátoraljaújhelyre jutottak. Itt kellett jelentkezniük, nem messze a fronttól. Innen pedig : " ... nagyon rossz érzés fogott el bennünket mikor kiértünk a csapatunkat nem találtuk dórán ahonnan eljöttünk szabadságra, mertcsak ott szálltunk ki és ahogy bemegyünk másik alakulat van a mi helyünkön, a milyeink kimentek a