Pápai Gabriella: Laczó János levelei (1980) / 0418-1983

- 13 tetni a nehéz körülményeket. Karácsonykor, december 25 -én mit irhát egy katona, ő hogyan ünnepelhetett? " ... egészséges vagyok csak a lábaim fájnak a sok gyaloglástól. De hála Istennek már megállapodtunk erre a nagy ünnpre^ szeretettel gondolok és imádkozok édes anyámért hogy a jó Isten megsegitsen bennünket, hogy a jövő karácsonyi szent estét ugy mint a tatvajit együtt tölthessük sajnos ezt most nem tudjuk együtt tölteni. Csak most a mi kis szerény lakásunkba vagyunk itt II - en és ahoz méltóan töltsük a szent karácsonestét kaptunk ma este a vöröskereszttől egy csomagot a tartalma cukorka, keksz és két csomag cigarette. " Ezután a karácsonyi levél után meglehetősen hosszú szünet következik. Az ujabb keltezés ugyanis már 1944. májusa. Mivel a levélben semmi célzás nincs olyan körülményre, ami gátolta volna az Írásban, valószinü, hogy a közbeesőek elvesztek. Ez a május 9 - i levél szintén nem tábori levelezőlapra Íródott. Ebben már néhányszor élesebb hangokat is megüt. Szinte csoda, hogy még csak most, hiszen lassan egy éve harcol és még szabadságon sem volt. Ezel kapcsolatban a következőket irja: " Hisz már nem. a szabadság izgat engem, hanem a hazamenés és a leszerelés mert ugy szólt a rendelet, hogy egy évre leváltanak bennünket . " Végre egy kis betekintést kap/unk a fronton levők körülményeibe is : " Ha Tóth urnák nem teszik hogy sok a disznó rásehalgasson Édes anyám ő csak örüljün hogy odahaza van mert még az ő feje fölött nem repdesnek az ellenség fém maöar:ai és nem