Szlankó István: Korunk vízgazdálkodása a Tiszazugban (Tiszaföldvár, 1978) / 0409-1983

- 3 88-9o méter's átlagos magasságával még kiemelkedett az árvizből. A harmadik legmélyebben fekvő terület a holocén /jelen kori/ ártér szintje. Átlagos magassága 81 - 83 méter az Adria felett / A.f./ . Ebbe a szintbe vágódtak be a folyómedrek . A Tisza és a Körös egykori kanyarulatai a löszfelszin peremét karéjosan felszabdalták . A mélyebb ártéri szintek között magasabb "félszigetek" maradtak, amelyek letelepedés re kiválóan alkalmasak voltak. Ilyen helyeken találjuk az őskori telepek és a mai települések nagy részét. Az egykori állapotokat hűen adja vissza Bél Mátyás az 173o-as években Tiszaföldvár leírásánál : " A Tisza áradása után itt is puha és alacsony marad a talaj, igy a folyó itt is , ott is ágat vet , lápot alakit ki s hatalmas mocsarakban marad vissza a viz, amely a falutól ágyulövésnyire is mocsarassá teszi a vidéket, annyira , hogy amikor ezen ragacsos föld után magasabb, szárazabb talaj következik, ez magas partjával ék módjára emelkedik ki a környező mocsárból. " 4* Arvizmentesités Egy 1838. körül készült felmérés szerint a Tisza és mellékfolyóinak ősi ártere 1 963 7oo ha, amiből 477 ooo ha volt állandóan viz alatt. Ez a terület csaknem teljes egészében 5 a jelenlegi országhatáron belül volt . Ebből a Tiszazughoz tartozik : a Cibakházi Armentesitő Társulat területén 9813 ha és a Tisza-Köröszugi Armentesitő Társulat területén 8789 ha . A folyók mentén épitett gátak ekkora területet védenek az egyre magasabb árvizektől . A szabályozások kezdete óta az ujabb és ujabb öblözetek kiiktatásával a Tisza árvizeit egyre szűkebb térre szoritották össze . Ennek