Horváth Ferenc: Szajol – Tiszaug közötti Tisza-ártér tájértékelése és fejlesztése (1979) / 0408-1983

A folyó vizének hatása alatt levő hullámtér és ártér növényvilágát elsősorban a felszin alakulása, a mikrodombozat alakitja. A közepes vizszinthes való relativ magasság alapján a következő fekvéseket különböztethetjük meg. 151.

Magas fekvésű területek Magasságuk meghaladj a közepes vizállás szintjétől számitott 5 métert, ezért csak kivételesen nagy áradások átmenetileg boritják el a felszint. Általában mezőgazdaságilag müveit területek, szántók, gyümölcsösök. A vizszabályozás előtt meglevő kocsányos, tölgyes-magas kőrises-sziles erdők ezeken a részeken voltak találhatók. A magaslatokon levő erdők legtöbb esetben telepitett nemesnyárasok, esetleg, hazai nyárasok /szürkenyár, fehérnyár, feketenyár/. !. Középmagas fekvésű területe

k , Azokat a területeket sorolhatjuk ide, melyek a közepes vizszint felett 2,5 - 5,0 m magasan fekszenek és csak a nagyobb árvizek esetén rövid időre kerülnek elárasztásra. Mezőgazdasági jelentősége általában a rét és legelőgazdálkodásban számottevő. A kocsányostölgy-magaskőris-szil erdők igényeit kielégiti. Ezeknek a fafajoknak a rovására azonban már korábban a fehér és szürke gyár /kismértékben a feketenyár/ állományok váltak általánossá, kiszoritva helyükről az ártéri tölgyeseket. A kocsányostölgy elterjedése az Alföldön számottevő volt, elsősorban a magasabb területeken és a folyókat kisórő galéria erdőkben. A Közép-Tiszavidéken azonban összefüggő zárt állományai valószinü a honfoglalás előtt sem voltak. A népesség gyarapodása és a jóminőségü tartós fa iránt jelentkező igény a tölgy erdőfoltjainak kitermeléséhez vezetett. A tölgy magról való természetes felujulása a ritka makktermés miatt bizonytalan, árnyékban viszont nem hoz sarjakat, tehát nem sarjazhatható. A fehér és szürkenyár az ártéren magról és sarjról egyaránt jól felujul ós elfoglalja a tölgy vágástereit. Számos helyen, foltokban ós elszórtan megtalálható a rezgőnyár.