A Szolnok megyei Szesz-Üdítőital és Műjéggyártó Vállalat története (Tiszaföldvár, 1973) / 0375-1977

Hogy ez mennyire létkérdés volt, talán azzal tudoa érzékeltetni, hogy a szeszfőzdékben egy « két kivétellel kézzel szivattyúzták a hűtővizet, mindenütt kézzel kavarták az üstöket. Még az u.n. faüst is léte* zett a vállalatnál. Nehézséget jelentett az alapanyag vásárlása is, melyet az üzemvezető ' i végzett. Ő vásárolta fel a termelőktől és vett át a MÉK-től. Elmondása szerint nagyon vigyázni kellett a gépkocsi kisérőkre, mert szerettek » • * * # » » • f több göngyöleget visszavinni, mint amit bemondtak. Másnap pedig a szerzett göngyöleget jutányos áron akarták eladni a károsított üzemvezetőnek # Egyik alkalommal Csépéről hoztak ömlesztve eefreszilvát éjszaka. Másnap reggel láttk, hogy a szilva

1 között nagyobb mennyiségű paradicsom és ubor é ka is van. Ezzel szemben a termelőktől megkövetelték, hogy Írják rá a hordéra, hogy milyen eefre van benne, de még egy szem más gyümölcs sem lehetett közötte. Lényeges fejlődést jelentett a TMK műhely létrehozása, és az egyetlen kis tehergépkocsi beállítása. Egyesek "Manci" néven emlegetik még ma is. Ettől az időtől kezdve folyamatosan kezdődött a vízellátás gépesítése, * amit jóval később a villanykavaró beállítása követett. Ezzel a vállalat akkori anyagi lehetőségeihez mérten szolgáltatás jellegű bér

színvonal színvonalát kívánták emelni. A szezonális üzemekben foglalkoztatott munkaerők jobb kihasználása és a megfelelő foglalkoztatottság biztosítása szükség-szerűvé tette oefretárolók építését. így nagyobb mennyiségű alapanyagot tudtak beszerezni és ezzel főzési * szezont meghosszabbították.