Újszászi Béke Tsz.: A szelevényi „Szikora” Tsz gyepgazdálkodási fejlesztési terve (1976-1980) (1976-80) / 0356-1977

T 31 ­Egy 44 éves nő válasza pedig erre, illetve a korabeli "lehetőségekre" utal, ezt mondja! " Nem lehettek nekünk igényeink". Szüleinknek tehát, az nem jelentett fejtörést, hogy hol ós milyen ruhát vegyenek, mert sokszor meg sem merték emliteni, hogy uj ruhát vagy cipőt szeret­nének. Ma viszont, ott ós olyan árut vásárolunk, ami nekünk a legjobban tet­szik. Annak, hogy elutazzunk egy cipőért, egy jó hanglemezért vagy éppen egy uj könyvért, semmi akadálya nincs. Ezt zavartalan és mondhatni minden igényt lcielégitő közlekedésünk biz­tosit ja. Naponta hét vonattal közelithetjük meg Szolnokot vagy az ország északi területeit, de ugyanennyi indul -Dél feló is. A felszabadulást követően 1956-iga vonaton kivül a környező területek megközelítését egyetlen egy autóbusz biztosította. így a legtávolabbi állomás Szolnok volt. Ma pedig, naponta Szegedtől, Psrádfürdőig utaz­hatunk. Szolnokra több mint husz, az év tanítási időszakában pedig, külön két autóbusz közlekedik. Azonban nemcsak a Szolnokra járó diá­kokat szállítja külön autóbusz, hanem Cibakházáról ós a szőlőterüle­tekről érkező, községünk gimháziumában tanulókat is. A Tisza Cipőgyárban utazó fiatalok, dolgozók részére szintén külön jáxmü biztositott, Mig az ötvenes években egy kis túlzsúfolt autó­buszban utazhattak, vagy"kényelmesen" kerékpározhattak 6-8 km-t, addig ma, minden uj müszakváltáshoz hat autóbusz szállítja oda, il­letve vissza a dolgozókat. Községünk infrastrukturális változásai is bizonyítják, hogy minő­ségi változások következtek be életviszonyainkban.

Next

/
Thumbnails
Contents