Csík Julianna: A jövedelmezőség növelésének módjai a csépai Tiszamenti Tsz-ben (1977) / 0354-1977

zik, hogy szőlőskert van a határokban. 177o-ben az egy jobbágyra eső szántóterületet kisholdban, a jobbágy szőlőket kapásokban mérték. 2.táblázat. A Tiszazug összefüggő gyalogmüvelésü szőlő területének kialakitása a szűz területek betelepitésével a XIX.század végén és a XX. század elején történt meg. A terület öregszőlői részén a telepitések ideje az 17oo-as évek elején volt. A fiatalitás a XX.század elején e területeken döntéssel történt. Az idősebbek elmondása alapján már akkor is találtak olyan ültetvényeket, amelyek korábban döntve voltak. ílz a fiatalitási mód 196o-ig egyeduralkodó volt itt. Az itteni szőlősgazdák azt tartották, hogy nem lehet szőlőt szőlő után telepiteni. Szórványos telepitések ugyan még az 1930-as években voltak, de a szőlőtermesztésre alkalmas területek betelepitése 1935-re befejeződött. A XIX. század végéig a forgatás nélküli telepitést simadugvánnyal, a metszést sarlószerü metszőkéssel végezték rövid csapra. Kizárólag gyalogmüvelés volt. A döntést itt népiesen "bojtásnak" nevezték. Támasznak karót, amely a tiszamenti füz erdőkben levő botfából került ki, csak 4-5 évig használták, mig a tőkefej kialakult, és a karó elkorhadt. 5o-7o cm-re csonkáztak. Kötözni egyszer kötöztek aratás után. Kapálni háromszor volt szükséges. Növényvédelem nem volt. A század végén, amikor a perenoszpora /Plasmopara viticola/ megjelent, kezdődött meg a területeken a permetezés bordói lével. Az első világháború munkaerő és anyaghiány, majd az 192oas évek borártékesitési nehézsége e vidéken is súlyos nyo-