Rusznák Rózsa: Tiszaföldvár Petőfi korában és ma (Tiszaföldvár, 1973) / 0337-1975

- 11 Hallgassuk meg Petőfi Sándort ! "Egy szálig elveszünk- e mi? Vagy fog maradni valaki, Leirni e Vad fekete Időket a világnak? S ha lesz ember, ki megmarad, El tudja-e gyászdolgokat Beszólni, mint valának? " /Szörnyű idő, 1849. jul./ Nemcsak emlékeznek, de ragaszkodnak is e korszakhoz. Bán bácsiék nagyszülei nem szolgáltatták be a Kossuth bankókat, hanem elrejtették a gerendákba. Szőke István bácsi azt hallotta, hogy a Zagyvába ugy beleszoritották az osztrákokat, hogy át lehetett lábalni a testeken. Igrinyi János bácsi már csak arra emlékszik nevetve, hogy nagyapjának átlőtték a köpenyét Cibaknál. Tf-on áll egy Kossuth szobor. Petőfi szobor nincs. Az előzőt tf-i származású művész, az egykori kőművesből lett szobrász készitette, aki tohetsége révén eljutott Münchenbe, Berlinbe, Brüsszelbe, Párizsba. A neve: Rroszlai Sándor. A szobrot 1914-ben avatták fel. /w 185o-ben Földvár és Martfű előző évi hadiadója teljesen rendeződött, mig pl. Szolnok városa kb. 2o76 forinttal maradt el,/A/ 1849 április 22-től 1855 febr.18-ig minden egyházi gyűlés szünetelt. Az ország mélyen gyászolt. Az o ,vház Tiszaföldváron 1787-ig nem volt kőtemplom, de ez nem tanusitja a vallási gyülekezek hiányát. A XVIII. sz. második feléig a lakosság magyar volt és református. A község először református templomot kapott, melyet kőből 1787-ben kezdtek épiteni ós 1788 őszén már átadták. Előtte fából volt, mert a kézzel vert tégla drága, kevés volt belőle. Járda helyett deszkapallót használtak:. Az egyháznak 3 harangja volt. Petőfi születésének évében készül a harmadik számú harang.