Rusznák Rózsa: Tiszaföldvár Petőfi korában és ma (Tiszaföldvár, 1973) / 0337-1975

A Tisza Tiszaföldvár fő folyója, mely közel 5000 holdat öntött el egy-egy nyáron, mikor elboritotta a község északi és nyugati határát. Tf község és a mai Tisza-gát közötti terület, amely mentett ártér, 183o-ban vizes, mocsaras terület volt. A mai érhalmi legelő akkor is száraz volt. Érhalmon állattenyésztés folyik. A Sziget erdő volt, ma sik psuztaság, "tiszaföldvári Hortobágy". Állatok legelnek rajta. De térjünk vissza a Tiszához! A folyó bőven adta a lehetőséget, csak ki kellett használni. Bőven volt nád, hal, madár, csak jó eszközökre volt szükség. A halászok varsát használtak, a lovak lábára bétlyót tettek, hogy ne vándoroljanak el. A tehéncsorda nyakán kolomp szólt. Szokás volt a teknősbéka fogás. A madártojást télire összegyűjtötték. A folyó kiöntéskor csikhalat hordott a földekre, ami káposztásval igen jó étel. A füzesek vesszőjéből kosarakat fontak. De lapozzunk vissza a Noteshez, s nézzük meg hányszor igazolódott be: "Mint az őrült, ki letépte a láncát, Vágtatott a Tisza a rónán át, Zúgva, bőgve törte át a gátot, El akarta nyelni a világot. " A Tisza szabályozására jóval a kiegyezés után került sor. A meder 3 kmre van a településtől. A komphoz kövezett ut vezet, mellyen a kis Vezseny faluba mehettünk át régebben. A Tisza a fa- és gabona szállitásban volt fontos. A folyót széles ártér kisérte. A lápvilág 30-40 km-es volt. Jó helyet biztositott a szökött katonáknak, hajdúknak, üldözött jobbágyoknak, utonállóknak, betyároknak. Zöld Marci is ilyen betyár volt. A szegény embereket nem bántották, csak a gazdagokat. " Ha gazdag utas jött, Marci igy kiáltott: Ide az erszénnyel, ha nem kell halálod! Ha szegény utas jött, ezt mondta szivesen: Nesze az erszényem, s áldjon meg az isten! /Petőfi: Zöld Marci 1846/ Földváron is járt Zöld Marci, mignem 1816-ban kivégezték.