Rusznák Rózsa: Tiszaföldvár Petőfi korában és ma (Tiszaföldvár, 1973) / 0337-1975

- 7 bükköny és a lóhere termelésére. 1837-ben Podmaniczky János földesúrnak gazdag termés Ígérkezett. A betakarításhoz segítségül hívta a népet. A község lakossága 500 csomó búzát kapott, amit nem osztottak szét, hanem megalapították a szükséghombárt. Ha valakinek szüksége volt gabonára, olcsó kamatért kaphatott. Később a hombár tagjai földet béreltek, és annak a hasznából gyarapították a készletet. A módosabb gazdák is adományoztak a hombár részére. Később Polgári Társulati ALap lett a neve. Magyarországon kevés volt a tőke, igy gabonát fektettek az üzletbe. A társaság ugy fellendült anyagilag, hogy megalapította a helybeli téglagyárat. 1876-tól 4 db. 5 tantermes iskolát építtetett, segítséget nyújtott az egyháznak, valamint járdákat csináltatott. Az állattenyésztés Az 1800-as évektől a lótenyésztés terült előtérbe. Podmaniczky bárónak Pusztamartfün /a mai Martfű gyártelep helyén/ 400 lova volt a ménesében. A Tisza gyakran kiöntött. A legelő a juhtenyésztésnek kedvezett a legjobban Martfűn. Tiszaföldvár 1650. Puszta-Martfű ló 1190 db 216 db ökör és bika 90 db 138 " tehén 388 " 78 " öszvér és szamár - 8 " juh - 1818 " Össz: 3.926 db. Láthatjuk, hogy a fő ág a lótenyésztés és szarvasmarha tenyésztés volt. Miért nem foglalkoztak Tiszaföldváron juhtenyésztéssel? Nem volt legelő? Tiszákürt legelője kisebb volt mint Földváré, ott mégis 1955 db juhot tenyésztettek. Földváron magas fü nőtt, melyen a ló és szarvasmarha is jól tenyészthető. A juh a pici füvön szeret legelni. Martfűn ezek szerint a legelő gyengébb minőségű volt, Ha fokozni akarták volna az álattenyésztést, rá kellett volna térni a szálastakarmány termesztésére. A^gja^^ malmokban szecskázták le. /4/