Téglássy Imre: Vőfinny Istoria (írta: Katona Ferenc, 1888) (1975) / 320-1975
/értik az én alfelemetisem az énkét tenyerén nem Blatzkáztákj hanem arnit ГУ önre elmimtöl ta tanultam mind azokat magyarázom .Vivát Tormáshoz valő Jönapot Vitizékjide halgaSsatokjjo Tormás Csúkával ongemet tartsatok nagy sárra répékbul nekemis hagyatok| szűröm gallérjában majő néktek oakulok mikor az Erdőben 6c sokat bujdostam Juhok Disznók között sokat meg fordultam rongyos Botskoromnt gyakran nyárrá húztam (Disznó röfögésit majd tíz nap kergettem,nyúlnak a fekvésit bottal agyon vertein ^veréb árnyékjétől halálra i jedtentj virőfa Csikorgását tarisznyára szedtem mikor szent Lászlónak hirit megy halMttnm . hogy oda mehessek ozonronőolkoztniT jólehet- ' Tormás hoz való hogy a viliágon sem voltam demár egy tarisznyát anyakam banvontam megtöl tötem féng és holdvilága telicsi 1 aggoknal: szagosvirágjával igy indultam útra érv tarisznya mákál utazásomban jártam Égy várős ban óllan csudátlátarn hőgy a zS őr nem tüdőtt bebojni az ólba hanem bebult az egérluggbr csudáikézásőmban csakhogy seggrenem estem éyg hordo aranyátt égy atsko \ vártám lávám hátára föltényi akartam sohaugy semjártam az gatyábantujtai deazt netsudáják Hrak mett aipajtásom kikap atr mikér én ahndban fölkap: tány váltam temetőárkán sőkbőtzfát lévágtam mikőr Várndolatbőlhá nyaránláttam fiszfanarioán magamat hántottam mikőr királnál és ebéőénvőltam édése főrnlt feketelevest éltem gutáméval hörpültem pajtásom szájában pástitomőt mertem mikőr akérál astnlátul flkeltem egy bőlőn tálért ers nyembentétté kittül az erszényéin úgy még kőrságosodott mid égy Bélléndb' úgy mér ugrádőnzőt mikor Császár házátul elindultam ellötaláltan így zs détt kérdémtölehöl laksz ászt módja Káinon nem nézhettem reá ügyvágtam pafon mid jártégt tettü belém urrőt do már most nits benem töb énéi az nél ezis médöglötakatgám pereminél deennektemetisirelátására töbjöttszá ezzérnél kimind itt kővártérőznak a gatyám pereminél nemic Igén nagyok i mind égy kis Bőtskor mégy öllökbelölök öt hat százat akár tiszta a fejei tettűregementtül nernkell nokük haj rodémert van tetüper bemertem apádat szoros bots kőrbá ját fehér kutya szarai vontakiabajszát henem hiszéd ei t’irüdmeg bajszát Böggös aszakátát féváravetétte ami kis eszevőt atskobank tele akotga elvitte jaj ségény Bőgősnek odavan, a (esze Vivátt yikor a kánásztá viszi Tta jdkápoSztátt Péhéztam kijárt akonyhán sőkatvárakóztnm Szakás ASzonya] öBzebarátkősztam égy nagy darab hússal jől még is birkősztam Ittajo kápái tnjo föisdisznohussal úgy mérven iszkábával tninda1Bzékérguzsnval azdthát égyenek mert az a maryarőknak legyhirésseb elledele mellet havalaki jőüzzü elngede nemlősz anak az nap sémiveszédelme sött inkább távozik Múzeum Tisztíöldvár
