Ferenczi György: Adalékok Cibakháza község történetéhez az újjátelepítésétől a Mária Terézia-féle úrbérrendezésig (1718) (1975) / 319-1975
7 Ф fennmaradt halotti anyakönyvek is, amelyek rendkivül magas gyermekhalandóságról tesznek tanúbizonyságot./22/ A népesség természetesen szaporodhatott a bevándorlások eredményeként is, /23/ hisz a szolnoki Tiszatáj benépesülése kb. 1770-ben fejeződhetett be. /24/ A bevándorlás azonban községünkben 1720 után nem volt túlzottan nagymértékű, igy azt kell feltételeznünk, hogy 1720 körül a község lakossága még 360-nál is több lehetett. Sokan élhettek a pusztákon, nádas, mocsaras helyeken. Az összeirók vagy nem találták őket, vagy nem volt érdekükben összeirni egy jelentős részüket. Nézzük mostmár a község gazdasági állapotát a megtelepedést követő első időszakban. Főforrás — mint már emlitettük — az 1720-as összeirás. Az összeirás a gazdálkodás igen kezdetleges állapotát mutatja. Nem volt a falu határában szőlő, persze ez érthető is, hiszen csak néhány éve laktak itt. Az összeirók nem találtak a faluban malmot, kereskedést és iparűzést, valamint egyéb jövedelmi forrást sem. Az összeirt 24 adózó háztartási birtokában összesen 257 köböl szántóföld és ötven kaszás rét volt. /25/ A 24 adózóból 7 nem rendelkezett adó alá eső szántófölddel. Kisebb-nagyobb területű rétje minden adózónak volt. Jellemző az állandó népmozgásra, hogy három jobbágy nevénél jegyezték meg: "elment." Az országos és a helyi viszonyok összehasonlitása érdekében idézek néhány kimutatást az 1720-as állapotokat illetően. /26/ Az 1-es és az l/а táblázatokból kitűnik, hogy a Nagyalföldön és országos szinten is, azokból a községekből volt a legtöbb, amelyekben 11-25 között volt az adózó háztartások száma. Cibakháza is ezen falvak tipusába tartozik. A táblásatokból azonban az is kidvashjtó, hogy a Nagyalföld az az országrész, ahol a / I.lúzcum Tiszaföldváp
