Ferenczi György: Adalékok Cibakháza község történetéhez az újjátelepítésétől a Mária Terézia-féle úrbérrendezésig (1718) (1975) / 319-1975

25.

Az összeírás szerint az a jobbágy számított egészekésnek, akinek 4 igásállata volt, félekésnek pedig, aki 2 igásállattal rendelkezett. A manualistáknak nem volt igásállatuk. A fenti összeírásokból kitűnik, hogy Cibakházán a földek időszakos újraosztásának szokását a 50-as évek közepe táján honosították meg, hiszen ettől kezdve közlik az összeírások, az. egyes jobbágyoknál azt is, "ekéje" milyen nagyságú;

Az újraosztásos rendszer kialakulásának egyik indítéka volt az a törekvés is, hogy az állami adót méltányosabban osszák el a lakosok között. Az összeírásokban ettől kezdve az igásállatok száma műt; tja közvetve a jobbágy kezén lévő, adó alá eső föld mennyiségét is, tehát a paraszt tényleges teherbírását. Természetesen emellett Lehetett, bármelyik jobbágynak más jövedelme, vagy adó alá nem eső földbirtoka is. A szolnoki Tiszatájon általában "...a hatökrös gazdát tekintik teljes erejüknek, egészekésnek." /64/

A Cibakházára vonatkozó dicalis összeírások nem következetesek az igaerő arányának meghatározásában.

A fentebb emlitett 56-57~3S összeírás szerint vannak egészekés /4 igásállattal biró/ és félekés /2 igásállattal biró/ jobbágyok. A 33-as összeírás pedig egész, 2/3, 1/3 ekés és manualista jobbágyokat emlit. Ezt az arányt csak akkor lehet megállapítani, ha az egészekésnek hat ökre van. Itt valószínűiég igaatő gyarapodásról van sző, ez az összeírások tükrében fel is tételezhető, vagy pedig az adó eltitkolás miatt van a különbség.

A földek kiosztásánál is a 6-4-2-1 arány érvényesült. Ez ugyan a dicalis összeírásokból közvetlenül nem derül ki, de utal rá az úrbérrendezés előzetes összeírása, ahol a telikhez, korábban az állatok