Ferenczi György: Adalékok Cibakháza község történetéhez az újjátelepítésétől a Mária Terézia-féle úrbérrendezésig (1718) (1975) / 319-1975
~ 15. a föld megmunkálásának primitiv volta jellemző az egész szdnoki Tiszatájra, hisz ”172О-ban csupán Kőtelek, Nagykörű és Szolnok népe szánt háromszor”/57/ Az emlitett példák bizonyítják, hogy a termés ebben az időben nem a föld gondos, intenzív megmunkálásának eredménye, hanem a talajkiélésnek. Mindaddig, amig elegendő föld áll a jobbágy rendelkezésére, addig a volt hódoltsági falvakban az első foglalás /vagy szabadfoglalás/ rendszere dívik, ez pedig azt jelenti, hogy ”... a paraszt, aki a falu határéban szabadon foglal földet, ezt állandóan birtokában tart ja, ás megszakítás nélkül műveli.” /38/ A szabadfoglalás rendszere azonban csak ott tudott hosszabb ideig szokásban maradni, ahol föld bőségesen volt a falu határában. A Tiszamentén azonban, igy Cibakháza község határában is rendkívül kevés volt a tepmő, vagy a korabeli technikával termővé tehető föld. Ezt tanúsítják a már emlitett diciális összeírások, de méginkább a jobbágyoknak a kilenc kérdőpontra adott válasza: ”... szántóföldjeink, legelőmezőink és kaszálóink is sziken vannak. Tiszának gyakori áradásai is határunk harmadrészét is elöntik." /39./ Ezt tanúsítja a II. József korában készült katonai térkép, a Josephinische Aufnahme is. /40/ Ezen láthatjuk, hogy a község határának jórésze mocsaras, ki van téve a Tisza állandó áradásainak. Nem véletlen az sem,hogy a község lakói ma is "Mentetlen”-nek nevezik a határ Tisza-mellék! részét. A trágyázás ebben a korban ismeretlen, hisz községünk lakói még 1770-ben a kilenc kérdőpontra adott válaszukban is azt vallják: "földeink trágyázás nélkül gabonáinkat megtermik.” A trágyázás nélküli rablógazdálkodás miatt a gazda földjét két, legfeljebb három esztendeig használhatta, mert ezután már legfeljebb csak legeltetésre alkalmas - azt termett. Múzeum Tiszsíöldvár
