Tóth Erzsébet: Hogyan készítik Kengyelen a csiramálét, a párkorpát, a lekvárt, a kenyeret és a szappant? (1973) / 316-1973
HOGYAN KÉSZÍTIK KÖZSÉGÜNKBEN A CSIRÁMAT ÉT*' A PÁRKCRPÁTy A SZILVALEKVÁRT, A KENYERET ÉS A SZfiPPANTY A címet inkább írhattam volna múlt időben, hiszen na pjeinban már egyáltalán nem, vagy csak igán kis szemben vannak olyanok, akik ezeket házilag előállítják. L'siremélére és párkorpára nincs szükség, sem igény; kenyeret, lekvárt és szappant pedig a boltokban is naponta meg lehet vásárolni. A lekvár az egyetlen ,melyet még most is szívesebben .főznek otthon. Ehhez az objektiv feltételek is adottak, mett a kertekben megterem a szilva vagy a sárgabarack. Ledvárfőzésre még én is emlékszem, de a többi elkészítési módját a nagymamáktól kellet megkérdezni. ,”o?st én is úgy írom le, ahogy fölük hallottam. 1./ CSIRAKÁLÉ Tavasszal, rügyfakadáskor készítik, akkor csírázik a bűz®. A máiénak szánt bűzét kitisztítják idegen magvaktól. Az igy kitisB- titott búzát edénybe rakják és langyos vizet öntenek rá, annyit , amennyi azt ellepi. Ebben e vízben ázni hagyják. Kiután a feizet a búza magábaszedte, utána három napig ugyancsak langyos vízzel nedvesen tarják. A mikor a búza pattogni, azaz csírázni kezd, kiveszik az edényből és deszkára rakják. Kis kupacokat képzenek belőle, hasonlóét, mint a prizma. Ezeket a kupacokat nedves ruhával letakarják és szobahőmérséklete^ tehát kb. 2C-22°C-on tartják. A ruhát nedves vízzel állandóan locsolgatják, igy a búza csirát és gyökeret enged és megköt. Ezt mindeddig csinálják, mig a búzának 2 cm hosszú zöld felsócsiráje nem lesz. Az igy összekötött bnizakupecot nyugodtan le lehet venniaa deszkától, nem e&ik szét. Sütése a következőképpen történik: A búzát fölszeletelik, majd famozsárban összetörik. A famozsár kb. fél méter magas hordóhoz hasonló tartály, melyet keményféból faragtak ki. Van hozzá egy törő , az is keményfából, melynek vége bunkószerüen megvastagszik. Ebben a mozsárban nemcsk a csiramólét törték, hanem mákot, diót stb.
