Hevesi Zsuzsanna: Egy kefekötő élete, munkája, szerszámai (1973) / 311-1973

-4-kapcsolodik egy vastok, amibe egy fadarabot, halsfelstokot illesztelek. A halsfelstok és a jaacsi feje közé fogják be a megmunkálaiidó fát.

6. Kétnyelü kés: 24 cm bosszú penge még 7-7 cm bosszú vasnyélben folytatódik mindkét végén, amelyre merőlegesen /egy sikban az éllel/ illeszkednek a 9 cm bosszú fafogók. A kefefejek végleges kifaragására szolgál.

7. Csukló: szintén a kefefej beszoritására /lerögzítssáré/ szolgál

arra az időre, amig a már kifaragott kefefejnek levágják az alját fűrésszel. Két 50-50 cm bosszú, 2,5 cm alapólü fahasáb, mely egymással egy 11 cm-es nagytengelyt! és 5 cm-es ki «tengelyű ellipsziskoronggal csatlakozik. Az ellipszis középpontja a rudak harmadolópontjával esik egybe. Ettől a harmadolóponttól távolabb eső végeinek belső éle szintén be van vésve a kefefej beillesztésére. A két bevésés távolságát egyszerűen a rudak másik két végének mozgatásával /közelítésével, vagy távolításával/ szabályozzuk.

8. Fúrógép: az alj, prédli gépi fúrását végzik vele. 80 cm-es átmérőjű, lábbal hajtós kerékkel működött, ma már villanymotor hajtja. Részei: 1. lengyel villanymotor, 2. tengely, 5* kocsi.

A villanymotor szijáttétellel hozza forgásba a tengelyt. A szij a tengely csiga részén van átvetve. A csiga 10 cm hosszú, vastagabb végének átmérője szintén 10 cm-es. Több, egyre kisebb kerületű körvájat van rajta a szij részére. Ennek gyakorlati jelentősége a fordulatszám szabályozásában van. A tengely végén csavar van, melyre a célnak megfelelő futert lehet felcsavarozni. A futer 8 cm hosszú, 5 cm-es legnagyobb átmérőjű hordó alakú részből, egy keskenyebb 2 cm-es hengerből, és az ebből kinyúló fúrófejből /kanálfuróból/ áll. A hordó alján 2,2 cm átmérőjű üreg van csavarmenettel. Ezzel lehet a tengelyre felerősíteni. Több féle futer van, ezek fúrófejének hossza és vastagsága különbözik egymástól. A meszelőnyél fúrásához természetesen nagyobb furófejes futert használnak, mint a kalácskenőhöz. A fúrófej tehát rögzített helyzetű. A fúrandó fa rögzítésére, ás mozgatására egy-egy lyuk kifúrása után, az un. kocsi szolgál. A kocsi sinen mozog. Agy 24 cm hosszú egymástól 12 cm távolságra levő talppár alkotja a talpazatát, amelyeknek két végét vaspuat fogja össze, de természetesen nem a vastalpak síkjában, hiszen ekkor nem lehetne a furópad tetején levő sinen mozgatni. A kocsinak a prédlitartó része /ahova a fúrandó fát elhelyezzük/ a talppór első részéhez csatlakozó, vele majdnem derékszöget bezáró, 12 cm széles, 21 cm magas téglalap alakú fadeszka. Ennek dőlését a hátulsó közepét, és a sinpár másik végét összekötő vasrudmak a dőlésszög szabályozóig eső hossza határozza meg. A fúrandó fát a prédlitartóból kiálló fémhegy fölé helyezzük . Egy vízszintes sor kifurása után a fúrandó fát a következőképpen visszük feljebb: a fatéglalap középső, 7,5 cm széles része, amelyen nyugszik a prédli, a falemez felső részén levő kallaatyu tekerésével mozgatható fel-le. A kocsinak ezt a részét sorali!tónak nevezzük.