Teleki Margit: Lakodalmai szokások Nagyréven (1973) / 301-1973

Dolgainkhoz fogva induljunk-e szépen,

A nagy mindenható istennek nevében.

Vőlegény urunknak keressük fel párját,

Az ő drága kincsét ikes menyasszonyát.

Köszönd meg hát ifjú apádnak, anyádnak,

Kik téged utadra könnyezve bocsátnak.

Most pedig add oda kezed a te testvéreidnek,

Jó apádnak, jó anyádnak...

Ezután elindul a násznép a menyasszonyért. Legelöl megy a vőfény. A kezében egy fehér egy literes üveg van tele piros borral, nyakán egy kerek fonott kaláccsal. A vőfény után megy a vőlegény násznagyja a feleségével, a vőlegény az első koszorús lánnyal, a vőlegény szülei, a koszoruslegények, azután a többi vendég. Legutoljára mennek a zenészek, akik egész utón muzsikálnak.

A menyasszonyos háznál már minden vendég ott van, mikorra a vőlegényes menet megérkezik.

Vig lakodalmi nép ékes gyülekezet,

Bátor kis csapatunk hozzátok érkezett.

Azt ne is kérdjétek, hogy jutottunk ide Mert három és fél nap járkáltunk mi erre.

De ez a fáradtság nekünk megérte,

Mert a vőlegény varjának meg kellett lennie...

A menyasszonyt a varrónő öltözteti. A z öltözete* talpig érő fehér ruha, hős ;zu fátyollal, fehér cipővel. Amikor a menyaszszony felöltözött, a vőfény kikéri a menyasszonyt.

Ma hajnalban alig hogy megvirradt a reggel,

Össze is gyűltünk mi szép számos sereggel.

Mert azt mondja mindenki, én vagyok a hibás,

Nem jól csináltam az egész eljárást.

Most már nem tréfálok adjátok tüstént szép menyasszonyunkat, Me hagyják kinozni vőlegény urunkat... és a koszorús lányokat.

íme a menyasszony koszorús lányai,

Valának az útnak követő társai.

Kérjük ezért szépen násznagy urunkat,

Hozassa össze de röktön az ifjakat.

Had tűzzék fel nekik a szűzi bokrétát,

Mint szép menyasszonyunk drága ajánSékát...