Kocsis Mihály: A technika fejlődésének hatása Tiszaföldvár életformájának alakulására (1972) / 256-1972

II; FEJEZET- 37 -TECHNIKAI FORRADALOM * A HÁZTARTÁSBAN Főzés A századforduló idején a konyhák csak félig voltak lepadlá­­solva, igy jöttek ‘létre az un. szabadkéményes konyhák, melyek té­len kitűnő füstölési lehetőséget nyújtottak. /Ti.a nyers disznó­­húst egy rúdra akasztották, amit átdugták a kéményen, s igy a hús felfelé áramló füstben füstölődött meg. /Ekkor még katlanban tü­zeltek, a tüzelőanyag csukatő, csutka, és napraforgószár, sőt egyes esetekben száritott marhatrágya volt. Télen, tekintve, hogy a ke­mence, ami a lakás melegítésére is szolgált, csaknem mindig be volt fütve, egyes ételeket /pl. káposztaféléket, bablevest/ abban főzték meg. A kemencében való főzéshez vászonfazekat használtak. A község balterületén, elsősorban a módosabb családoknál, ko­rán elterjedt az un.csikótüzhely. Általános elterjedését a 30-as évekre tehetjük. Első formája a berakott csiáótüzhely, melnyek nem volt lába, nagy részét vályogból, sárból stb. készítették, mintegy hozzáépítve a konyha falához. Ám mind a berakott, mind a későbbi, lábakkal ellátott csfótüzhelynek öntöttvas volt a teteje, s még az is közös vonásuk, hogy a sütőjük a tüztérnél magasabban helyezkedett el. A mai formájú tűzhelyeknek is először a berakott fajtája je­lentkezett. Ennek még csak az ajtaja és a teteje volt vasból. Ezt követte a sok helyen még ma is használatos lábas tűzhely. •*-

Next

/
Thumbnails
Contents