Takács Zsuzsanna: A technika fejlődésének hatása Tiszaföldvár életformájának alakulására (Tiszaföldvár, 1972) / 0255-1972

Lehet ,hogy az egyik embernek jól jövedelmező állása, de a pénzt nem tudja ésszerűen és alkotóan felhasználni. Megkérdeztem néhány gépkocsival rendelkező családot ,hogy milyan gyakran utaznak személyautójukkal és hová? Az egyik választ pzószerint idéeem: * Kirándulni nemjárunk, jó ha van a háznál egy személyautó". Valóban , * jó ha van, " de miért nem használjuk ki? Ez a példa is bizonyitja,hogy bár meg van a lehetőség, de nincs igény. Találkoztam egy olyan családdal, amely már céltudatosan használja ki a lehetőségeket. Hogyan? A szülők gyermekeiket főváresi muzeu mokba , képtárakba viszik, megismertetik az ország nevezetességeit, uj városokat , uj tájakat

t. Tehát hozzászoktatják gyermeke iket ahhoz, hogy igényük legyen a kultura iránt. Az igények természetesen eltérőek, korosztályonként és társadalmi rétegenként is. Sajnos néh-ány idős ember még ragaszkodik bizonyos konvenciókhoz. Egy nyugdijas néni igy nyilatkozott : * Van pénzem , de TV-t nem vezsek, mert nincs kire hgynom, hiszen már mind a két gyermekemnek van. " Másik példa: Nem vennék gáztűzhelyet , mert mi lesz a a sok jó tüzelővel. " Természetesen az emiitett példák csak kis százalékban fordulnak elő. A régi életmód, a régi szokások, a maradi gondolkodásmód fokozatosan eltűnnek. A technika fejlőSésének jelentős szerepe van a mai életforma, a mai szokás kialakulásában. Ma természetes dolog, hogy 5-6 éVes gyermekek kerékpározni tudnak, de kérdezzük meg a 30-4050 éves felülieket, vajon hány évesek voltak, amikor először ültek ezen a kétkerekű járműn,. A kérdésre a legkülönbözőbb válaszodat kaptam. Legtöbben 10-16 éves koruk között, de volt aki 24,40 sőt aki 60 éves korában tanult meg kerékpározni* Külön élmény volt, ahogyan a ma 70 éves K.N. Sándor Bácsi elmesélte, hogyan tanult meg közlekedni ezzel az egyszerű, de számára akkor még idegen jármüvei. így visszaérniékezve már ő is mulatságosnak találta, de 10 évvel ezelőtt sokát küszködött , mire végre sikerült biztonságosan kerékpároznia. Néhányan ma sem tudnak, mert fiatal korukban nem volt rá Szükség/ lehetőség, idősebb korukban pedig már nem akarnak. P. József szintén 70 éves. Amikor megkérdeztem tőle , hány éves korában tanult meg kerékpározni igy válaszolt: * Hó, én még ma sem tudok, de minek is, hiszen azért van a két lábam, hogy azzal járjak.*