Józsa László: Tiszaföldvár története (Tiszaföldvár, 1954) / 0254-1972

A földesurak egymással versengve kíméletlen eszközökkel préselték ki az utolsó csepp hasznot is. Ehhez járult még a portákra kivetett adŐ, mely 4-8 frt között váltakozott. A végvárak fenntartásának költsége is a népre nehezedett. I.Lipót idejében a várőrség élelmezésére portánként a 8 köböl búzát és zabot, 4 mázsa hust stb. róttak ki. A jobbágyszolgáltatásokhoz tartoztak még a közmunkák és a 17.század második felében bevezetett fogyasztási adók. /8/ Ilyen körülmények között Földvár nemcsak a török megszállás, a végvárak zsaolásának, hanem a magyar nemesség népgyuzó politikájának áldozatává lett. Ami még megmaradt belőle, azt a rácok égették fel 17o4-i betörésük alkalmával. így a község a Rákóczi-szabadságharcot sem érte meg. 2./ Tiszaföldvár története a XVIII. században. A község elnéptelenedésére jellemző, hogy 1711-ben, mint kiterjedt puszta tífeán a legnagyobb összegben 2o taxa alapján fizeti meg a vármegye érte a ius armorum diját. A zavaros birtokviszonyok után nehezen haladt előre Földvár újratelepítése is. A török kiűzése után Szolnokrakeerült kíméletlen várkapitánynak, Bertóti Istvánnak leszármazottai is ismeretlen okból birtokhoz jutottak Földváron, Majd 1722-ben Bertóti Imre özvegye a falu jórészét fróf Szentiványi Erzsébetnek hagyományozta annak ellenére, hogynem voltak vérrokonságban. Szentiványi Erzsébet férje, Olasz László ugyancsak jogot szerez a földvári birtokhoz. Hozzákezd a falu betelepítéséhez is, de mint hirtelen meggazdagodni szándékozó férfiú, olyan erőszakos eszközökkel, hogy már 1727-ben a vármegye külön vizsgálatot kénytelen elrendelni a földvári jobbágyok tömeges elköltözése miatt. A telepitett reformátusok már 1722-ben templomfélét tákolnak össze, 1724-ben pedig kőtemplom építéséhez fognak. Olasz László ehhez hozzá is járul, azonban a pénzéhes földesúrral az úrbéri ügyekből kifolyólag perlekedésbe kerülnek a lakosok, amiért bosszúból Olasz megvonja tőlük a továbbépítési engedélyt.