Józsa László: Tiszaföldvár története (Tiszaföldvár, 1954) / 0254-1972

Ezekért összesen 186.5o6 frt folyt be. A gyaplyuállomány 14.966 fontra rúgott, ami 28.18o v.frt jövedelmet jelentett. Földvár egész határát maga a község vette bérfre lo.ooo conv.frtért, Vezsenyt, Martfűt és Bökönyét Podmaniczky János árendálta ki, 12o66 holdat 25.5oo c.frt-ért. Kassai János ref.lelkész szomorúan hallotta a bérbeadás hirét, annyira, hogy szivesen keresett volna magának más eklézsiát. Azon siránkozott, hogy bárcsak Podmaniczky János venné bérbe az egész uradalmat, aki "az egyházon annyit segitett, hogy sohasem lehet eléggé meghálálni." /231/ A bérlők sem találták meg számitásukat, mert 1856-ban olyan inség következett be, hogy alig t&t élt meg a juh, bogáncs lepte el a legelőt. Vezseny község, mely Bökönye pusztán 621 holdat bérelt, nem tudott fizetni. Könyörgött, hogy Podmaniczky vegye vissza tőlük a bérletet. Földvár község is csak késedelmesen fizethette a haszonbért. /24/ c./ A "Szükség Hombár" Az 1837-i Ínséges esztendőben olyan tömegnyomor szakadt a község lakóira, - amely akkor már 3ooo lakost számlált, - hogy a földesúrnak cselekednie kellett. A családi tanács határozataképpen 5oo mérő árpát és 2ooo v.frt-ot adott Földvár éhezőinek — ingyen. Podmaniczky intézkedésére a gabonát nem osztották azonnal szét, hanem a martfűi pusztán levő magtárban raktározták el, gondolva a később bekövetkezhető Ínségre. / a pénzen - mint felitebb láttuk - a földvári birák rozsot vásároltak./ Ezzel az alapitvánnyal létrejött a "Szükség Hombár", azzal a céllal, hogy ebből adnak kölcsönt a megszorult lakosoknak. Az intézmény hamarosan alapszabályt is kapott, melynek bevezetését szószerint, tartalmát röviditve közlöm: