Kiss Imre: Cserkeszőlő története (1970) / 0252-1972

A betonút építésénél sokan dolgoztak az itteni lakosok közül, Báüvelődésre, szórakozásra sem idejük, sem módjuk nem volt* Különös eseményenk számított , ha egy-két gyermek elvégezte a polgári jé%ltó/ iskolát, de ennél többre nem futotta a szülők ereje.Az itt élő idősebb emberek elmondása alapjfin az 1930-as években egyedüli szórakozást a Nyomáson levő Tóbiás féle kocsmában lezajlott citerabál , és a kocsmai kuglizás jelentette amely rendszerint verekedéssel, bicskázással végződött. A 30-as évek elején alakult egy faluszövetaég amelynek Qrdai János volt a vezetője. Itt zajlottak le a képviselői beszámolók és választások előtti kortes beszédek. A mostani betonút helyén levő kövesut két és fél méter széles volt, amelyen autóbusz járat közleftedett Kunszentmártonba, de a viteldíj 1 pengő 60 fillér volt, oda, vissza. Nemsokan vehették igénybe ezt a köz á lekedési eszközt amikor a napszám 80 fillér 1 pengő 20 fillér között ingadozott. Ezért inkább gyalog vágtak neki az útnak gyümölccsel, szőlővel megrakodva, vagy szekeren zötyög-tették az árut a rázós kövesuton. A település akkori lakói szinte kivétel nélkü}. agrárproletárok voltak. Az éves cselédmunka izzadsággal megszerzett és megkuporgatott filléreiből fizették a grófnak az 1-2 homok vételárát-. A gazdasági váltságok fenyegető éhínségeit még fokozták a zsellérek nyomorák. A község ma már veterán lakója Yass Gyula bécsi abban az időben mint a Hangya Szövetkezet boltvezetője boltjában már könyveket is árult, így az itt élő emberek is kezdtek megbarátkozni a könyvekkel. Nemsokat javult a helyzetük akkor sem, amikor 1940-ben megkezdték a kövesut helyén a betonút építését. Bár sok ember talált magának munkaalkalmat a kereset itt is kicsi volt. Alig fütotta arra,hogy szükecskén megéljenek belőle.Ruházkodásra nem sokat költhettek. A visszaemlékezések szerint volt egy élelmes szabó Markovics nevezetű aki egyforma és silány anyagból egyenlő méretű ruhát készített soványnak, kövérnek egyaéánt. Amikor a vásárló felpróbálta a kabátot a szabó megmarkolta a hátán, ugy hogy elől valamennyire jól álljon és lelkezve dicsérte a portékáját. Ha valaki még hátul is ki\éáEsi volt a kabát állására akkor elől ragadta meg, ugy hogy hátul jól áljon .