Vidéki Imréné: Tiszakürt története 1945-70-ig (1970) / 0247-1972

Ekkor érkezett oda Bézi István tanár, aki angolul beszélt velők, megakadályozta a lincselést, Rövidesen megérkeztek a csendőrök, elvitték őket. Sorsuk további alakülásáról sajnos nem értesültem. Szeptember 23-án Battonyánál Birhuhov hadnagy felderitő szakasza már átlépte a határt. Pereze, erről mit sem tudtunk mi. A lakosság a következő napokban kénytelen -kelletlen még mindig a füzes irtásán dolgozott. A hangulat izgsfcott és feszült volt* Kérdezgették, találgatták az emberek,hogy mi is fog következni*. Barátaimmal elhatároztuk, felvilágositjuk a népet, ne féljenek., semmi bántódásuk nem fog történni. Igaz a Kommunista Párt szep&ermber 29-én kiadott kiáltványát nem ismerhettük: * Az ut világosan áll előttünk. Lépjünk rá bátaan és vezessük közösen döntő támadásra a nemzet összesákaasak demokratikus erőit*" 1. Mégis ebben a szellemben beszéltünk társainkkal. Valaki besúgta mindezt a csendőr altisztnek, ő továbbitotta a falu katonai parancsnokának- ő aztán megfenyegetett : * Nagyon vigyázzak a számra. Elhatároztam ,hogy nem megyek többé munkába, Dr. Bulcsu Géza köaségi orvos segitségével betegállományba kerültem. Október 7-én és 8-án egy őrnagy vezetésével ki akarták üriteni a községet. Á csendőrség és a község iratai kocsikra kerültek. Az emberek nem szivesen hagyták itt szülőfalujukat , sirtak, sajnálták itthagyni otthonukat. 9én elment az utolsó magyar és német katona is. A községháza előtt ácsorogtunk néhányan 10-én, amikor autózugás verte fel a csendet. Tiszaföldvár felől 6 szovjet teherautó közeledett a mai Felszabadulás uton. Vidáman énekelve, vonultak végig, harmonikáztak is, barátságosan köszöngettek jobbra-balra.