Török Ilona: Nagyrév története 1945-70-ig (1970) / 0245-1972

A megértés nehéz volt, hiszen csak lánya tudott németül beszél­ni velük. Személyéről® azért a következőket megtudták ­vendégünk üevbe való volt, ott élt felesége és kislánya. Közösen nézegették a térképet, tőlük beszélt telefonon a had­sereggel Szentgotthárdot és Szombathelyet hivta. Karácsony előtt Moszkvába ment Sztálinhoz parancsért. Repülőgépe a réten volt elhelyezve , azzal utazott Debrecenig. Onnan csatagépen vitték Moszkvába. Visszaérkezése után az ünnepeket még itt töltötte és utánna két napra elmentek. Sokáig őrizgetett Gábor bácsi egy lapot l'olbuhin marsall alá­írásával és pecsétjével. Csak az aláirást tudta elolvasni, de szerinte a szövege is nagyon komoly lehetett. Hatását a követ­kező képpen meséli el* - Disznótoros kóstolót vitt édesapjának Ujbögre. A tiszai átjárónál az őrség igazoltatta. Felmutatta a pecsétes papirt. A katonák szó nélkül tovább engedték, sőt fegyveres kiséretet is kapott. Sajnálja, hogy emléke nem maradt, illetve csak az-az ágy y amelyet most Ő használ. Magasrangu vendégének a sorsáról az újságokból értesült inkább. Halálhirét a Nők lapjában olvasta. 1944. október 10., a község felszabaditása után hamarosan meg­indult az élet. Kezdetben gondokkal, tájékozatlansággal. Későbbiekben a felszabaditott országrésszel együtt egyre ha­tározottabban megkezdődött az átalakulás, kibontakozás. A következő fejezetekben összegyűjtött anyaguk alapján ennek a fejlődésnek, átalakulásnak kezdetét, kibontakozását , és eredményeit kivánjuk bemutatni.

Next

/
Thumbnails
Contents