Bakodi Lajos: Cibakháza története 1945-70-ig (1970) / 0244-1972

- 12 Ezek a katonák október 9.-án délután érkeztek a község határához, a mai árvádparton rövid pihenőt tartottak, és délután folyamán a folyó felé nyomultak előre. Ezek csak a község határát érintették, de lakott településre nem tértek be. Mivel a Tiszánál még ellenséges csapatok voltak, az emiitett katonák orsa ismeretlen, Napok múlva ugyan néhány román holttestet találtak, melyeket el is temettek. A szovjet csapatok október 10-én érkeztek községünkhöz, Csépa és öcsöd felől. Fegyveres harc nem alakult ki. /Hogyan is alakulhatott volna ki, amikor a község területén néhány vadászfegyver volt csak, az is jól eltéve./ Szórványos lövöldözés ugyan tapasztalható volt, de valószinüleg csak azért, hogy a községből viszonozzák-e azt. Néhány tüzérségi belövést is lehetett észlelni Kocsér felől. De ez kárt emberben és anyagiakban nem okozott. E néhány lövéssel buesuzott a német a Tiszántúl déli részétől. Marton István és Mester Ferenc mint községi küldöttek mentek a szovjet csapatok elé és biztositották az őket fogadó szovjet tisztet, hogy ellenséges csapatok ellenállásától nem kell tartani, mert azok már napokkal előbb visszavonultak. Ezek után a II.ukrán front elővédjei megszállták a községet. Az események barátságosan folytak le, amit bizonyit az a tény, hogy például három lovas szovjet katona közös fényképet készitett a megjelent község apraja-nagyjával."

1" Az első megszállók rövidesen elhagyják a község területét, de helyükbe ujak jönnek. Az uj csapatok hosszas tartózkodásra rendezkednek be. Ugyanis Cibakháza pihenőhely és utánpótlási központ lett. A község területén december közepéig állandóan, 6-7000 katona tartózkodik. Mint a két iskola kórháznak lett berendezve . 1944. novemberének jelentős vendége van Cibakházának. /Kossuth óta első esetben/. + Horner István MSZMP községi egységes pártvezetőségének titkárának visszaemlékezései.