Bakodi Lajos: Cibakháza története 1945-70-ig (1970) / 0244-1972

1944 október 10. a község felszabadulása megvilágította azt a 25 évet, melynek évfordulóját országszerte ebben az évben ünnepeljük. Hosszú utat kellett megtenni e néhány év alatt. Néha rögökön, melyek az utat boriíották, botladozva, sokszor földrezuhanva, dé u^jra felállva. Tekintsünk vissza a nehéz útra megelégedve! \\ 1944.október 10. egy olyan dátum, melyre hossza időn kereszt 1 várt az a néhány ezer lakos, mely itt élt. A 25 év távlatából - ha visszatekintünk e napra - néha már homályosan, azt látjuk, és érez4 zük, hogy e napért érdemes volt hossza időn keresztül várni. Községünk azon helységek közé tartozik, mely a felszabaditó harcok első szakaszában került szovjet kézre. A felszabadulást megelőzően nagyjából az a fejetlenség jellemezte az eseményeket, mint országszerte. A kendergyáriak például megtagadták a munkát, mivel fizetést nem k ptak. Szóbelileg ugyan megfenyegették a munkásokat, ha nem dolgoznak tovább, de ez a fenyegetés csendőrök hiányában csak tessék-lássék volt. Október első napjaiban a csendőrök már biztosabb vizek felé eveztek. No nem azért, mert féltek volna, bátorságukhoz nem fér kétség! /Példa erre Hegyes Gábor esete, vagy menjünk, de nem mesuze Orgovány és stb./ A község leventekoru fiatalságát nyugatra menekitik főjegyzői parancsna. Mintegy 150 lev nte indul útnak. A célt csak kevesen érik el. Útközben több mint 100 levente visszaszökik. Csak azért nem büntetik meg őket* mert a község vezetői már útban voltak nyugat felé. A néhány itthonmaradó nem mert szembeszegülni. A posta, a behivóparancsot még egyre kézbesitette, főleg idősebb emberek részére, de sokan már nem vették komolyan a behívóparancsot.