A Tisza Cipőgyár 20 éves fennállásának, alakulásának története (1970) / 0235-1972

- 4 / cipőbolt járnak vezetőjére Plesko Jenőre / Később Sárközi Jenőre magyarosit otta nevét/, aki a vállalat megalapításával egyidejűleg igazgatóvá nevezték ki. Sárközi Jenő ezt a funkciót 1945* augusztusáig töltötte be. A Cikta helyzete Bvíagyarországon végleg megszilárdult. Elérkezett az ideje a tulajdonképpeni szervezésnek, a vállalat bővitésének. Az érsekújvári gyár régi és elavult, mult századbeli épületeivel és körülötte a már beépitett telkekkel, nem volt alkalmas a fejlesztésre. Ez az üzem eredetileg amúgy is csak bőrgyártásra volt berendezve. Nem volt alkalmas bővitésre azért sem, mert a politikai és háborús légkör arra engedett következtetni, hogy a Csehszlovákiától elcsatolt rész nem maradt tartósan Magyarországé. Célszerűnek látszott tehát, hogy Magyarország első világháború utáni /trianoni/ határain belül egy nagykapacitású uj cipőgyár létesüljön. Ezzel egyidejűleg vette tervbe a vállalat a kereskedelmi hálózat kibővitését is, az úgynevezett anyaországban. A minisztériummal ilyen irányú tárgyalások folytak. A "Cikta" további fejlődésének engedélyezését ahhoz a feltételhez kötötték, hogy a létesitendő gyár Szolnok megyében kerüljön felépitésre. Indokolásul iparpolitikai szempontokat jelöltek meg, amelyek közül valószínűleg az volt a legnyomósabb, hogy azmországnak ezen a részén voltak a földnélküli parasztok dolgozók a legjobban kizsákmányolva, ugyanakkor a munkanélküliek száma is itt volt a legnagyobb, itt volt a legtöbb nagybirtok. Ugy gondolták, hogy a munkanélküliségből eredő elégedetlenséget némi munkaalkalom megteremtésével le tudják vezetni. Amint ezek a körülmények nyilvánosságra kerültek, Szolnok megyében megindult a versengés az egyes városok között a Cikta letelepedés® érdekében. Szentes, Törökszentmiklós, Kunszentmárton ingyen telket ajánlott fel az uj gyár létesitésére.