A Tisza Cipőgyár 20 éves fennállásának, alakulásának története (1970) / 0235-1972

A Szovjet Hadsereg gyors előretörése miatt ez a terv nem valósult meg, nem volt már lehetőség semmiféle gép, vagy berendezési tárgyak elszállítására. A frontvonal gyors közeledtével csak a személyi kiüritést tudták végrehajtani, de azt tökéletesen. Az üzem 1944. október 6.-án dolgozott. A hadiüzemi parancsnok Szatmári százados ekkor rendelte el a lakótelep azonnali kiürítését. A lakótelepen senki sem maradhatatt. Kézi podgyásaain kivül senki semmit sem vihetett magával. A telepen lókó dolgozókat minden ingóságuk és értékeik hátrahagyásával a Tiszán csónakon és rögtönzött ponton hidon keresztül gyalog, szekéren zavarták Érsekújvár irányába* kivéve a közeli környékbelieket, akik hazamentek lakóhelyükre. Az üzemben illegálisam, a kiüritési parancsot megtagadva, mindössze néhányan maradtak, mint Deák Miklós, Balogh Péter, Schmidt Béla és Chiminec György, Haering Károly mérnök vezetésével azzal a feladattal, hogy megakadályozzák a visszavonuló magyar és német fasiszta hadsereg tagjait abban, hogy felrobbantsák a gyárat. Október 7*-én a személyi kiürités után megjelent a gyárban néhány tiszt, akik katonákkal megkezdték a raktárakban felhalmozott árum átszállítását a Tiszán. Mikor a tisztek látták, hogy a Szovjet Hadsereg rohamosan közeledik, fel akarták gyújtani az üzemet. Az itt maradt dolgozók ezt mindenáron megakarták akadályozni, ami végül is ugy sikerült, hogy a tiszteket leitatták. A felszabadító Szovjet Hadsereg katonái október 7«-én 4-5 óra körül jelentek meg a telepen. Sajnos az ide-oda hullámzó harcok során a gyár és a lakótelep többször cserélt gazdát. Az egyik cserénél a németek 3 napig maradtak a telepen. Ezt az időt arra használták fel, hogy a könnyen mozgatható értékeket: Írógépet, számológépet, telefont stb. teherautóra raktár és elvitték.