Szegedy Emil - Papp Mária - Buttyka Béla: A Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár története (1971) / 142-144-1971
Szegedy Emil: A Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár története
A Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár története Irta: Szegedy Emil mérnök 1955» A gyárat Lábassy János alapította 1848“ban. Mint fiatal gyerek, az ^ Almásy grófoknál tanulta ki a kovácsmesterséget, majd később önállósította magát és mint kézmüiparos Törökszentmiklós határában lévő Basch** dűlőben ----- jelenleg Földvárhalom V. szakaszban lévő Lábassy"tanyán TM nyitotta meg kis műhelyét. Egyszerű, kezdetleges, de a kor követelményeinek akkor legjobban megfelelő, fagerendáju ekét vásárokra hordta s adta el és terjesztette a gazdaközönség körében. Mikor kint a tanyán műhelye annyira megerősödött, hogy gyártmányainak nagy kereslete miatt eleggt tenni nem tudott a megrendeléseknek, a helyszűke miatt bejött Törökszentmiklósra és megvásárolta a Kossuth Lajos utca 85* szám alatti /ma: Sztálin ut 85#sz./ jelenlegi gyártelep egy részét. Itt készítette tisztán kézműiparra berendezett műhelyében ekéit és talajművelő eszközeit, A gyártmányokat továbbra is vásárokra járva adta el és arra törekedett, hogy gyártmányait minél tökéletesebbé tegye és üzeme minél virágzóbb legyen. Vásáros kocsijai eljártak Törökszentmiklőáról 60-70 km. távolságra is, míg az ország távolabbi részeibe:Szabolcs, Kolozs és Brassó vármegyékbe vasúton szállított. Miután több Ízben előfordult, hogy a vásárba induló kocsijai viharba kerültek, s a kocsiknak szabad ég alatt kellett éjjelezni, az ország több városában bizományi lerakatot létesített. Az ekék gyártása terén azért örvendett nagyi hírnévnek, mert ő volt az első és egyedüli hazánkban, akis az ekéknél az ekefej-öntvény állításánál "far&éfet" alkalmazott, ezzel lehetővé kívánta tenni, hogy az eke fejet a taiájminŐségnek megfelelően maga a gazda tudja állítani. Ekén kivttl boronák, kultivátorok, gyürüshengarr és extirpátorok gyártásával is foglalkozott. Ezt egyébként szabadalmaztatta, habár az elgondolás Bana János üzemvezetőé volt. Lábassy Jánosnak volt egy fia, de ez még gyermekkorában meghalt. Ez az eset nagyon elice seri tette, mert fiában látta volna a vállalat jövőjét és továbbfejlesztését. Fia halála után felesége testvérének egyik fiát, Fehér Alajost, örökbefogadta. Lábassy halála után örökbefogadott fiára hagyta az Ipartelepet a hozzátartozó belsőségekkel és felszereléssel együtt. Az üzem ezután "Lábassy J. utána Fehér Alajos” címen dolgozott topább, megtartva a régi talajművelő eszközök gyártását. Fehér Alajosban azonban a vállalat nem találta meg azt az egyént, aki az üzem fejlesztését nagyban elő tudta volna mozdítani. Habár szakmai képessége megwült rá, nem sokat törődött a vállalattal, inkább mulatott, kártyázott. A munkások szociális körülményeivel nem sokat törődött, csak a minél nagyobb haszon érdekelte. Ezt mi sem bizonyltja jobban, hogy a gyárnak reggäl 5 órától este 7 óráig tartott a munkaideje, amelyet az 1 órai ebédidő szakított csak meg. A munkától kimerült dolgozók követeléssel léptek fel a munkaidő lecsökkentése jniacfcfc végett. Fehér azonban ezt a kérést elutasította és az 19O8. december I2~i "Törökszentmiklósi Néplapéban az alábbi hír" detést tette közzé: "Fehér Alajosnál a munkások sztrájkba léptek. Követelésük csekély, háromszoros munkabér, naponta 18 órai pihenő, kirántott csirke zöld salátával, lakkcipő, teljes felmentés a munka alól és a mester tönkretétele." Ezekkel a gúnyos sorokkal azonban nem lehetett a vállalatban olyan munkakedvet felébreszteni, hogy Fehér Alajosnak könnyelmű életét ellensúlyozni lehetett volna. Kellett egy erős kéz, amely az irányítást megadta volna. 1910. december 3l£~ével a Fehér Alakos-féle ekegyárnál változás állott be. Az eddigi tulajdonos, Fehér Alajos mellett, újévkor, mint üzemkezelő belépett társul Umbach István gépész, aki mint a grófi uradalom főgépésze, sok praktikus ujitást létesített Szenttamáson. Kívánatos volt, hogy ez a xáüaikhxIx változás mindkét félre nézve előnyös legyen, hogy Lábassy
