Dr Varga Lajosné: Tiszaföldvár az új élet kapujában (Tiszaföldvár, 1965) / 0141-1971

- 14 Egy éjjel egyben az utolsó kihallgatás után lekísértek az épület pincéjébe hadbiró, tolmács fegyveres őr és egy karbitlámpával világító katona. A pincében láttam holttesteket. Utasított a tolmács, hogy csak a hadbiró katona szemébe nézzek amikor kérdéseket kapok. Kérdések Mi az utolsó mondanivalóm. Feleltem nemsokára Budapest fel'i szabadul itt és itt lakik családom hogy Földváron befejeztem. Hosszú csend tolmácsolás. Kérdés ft.it akarok még mondani. Felelet. Hogy ha Pestre érnek és nem találják a családom, ugy kérem, ha ilyen egyenruhazubony és ilyen gombot látnak mondják meg annak lehet, hogy ismer, /zubonyom gombjába kapaszkodtam az időben/ Újból tolmácsolás és még egy kérdés. Mit tudok még mondani. Feleltem, hogy a háborúk mindig sok ember életébe kerülnek a jelenlegi mind eddiginél töb; e és én is lehetek az egyike. Igaz hogy furcsán pont azok a fegyverek, amelyeket négy éven át vártam teszik meg. Tolmácsolás. És hosszú ideig egymás szemébe néztünk, majd egy idő múlva az egy mozdulattal a ráirányított géppisztoly csövét lenyomta és minden világítás nélkül a lépcsőn kisietett. Ugyan ezt tette a tolmács is. Szólt a fegyveres katona davaj. Karbitlámpás katona felment és visszavilágított. Én lemaradtam és amikor lépcsőre akartam lépni a térdem nem hajlott ugyan ugy a másik lábam sem. A fegyveres katona hivott és szlovák nyelven közultam és mutattam is hogy nem tudok fellépni. Visszajött a k-tona magához szőritva vitta gangra. Karbit lámpás katona is elment. Ketten maradtunk. Szembe kerültünk s észrevettem a homályosságban hogy a katona egyik szeme könnyezik. Kérdezem szlovák nyelven te sajnálsz megértett erősen magához rántott és igen erősen megrázott oroszul felete hogy a mienk vagy szeretlek mert a Sztálin embere vagy. Ez időben 44 éves voltam szégyen e korban sirni de megtörtént. Zsibbadásom feloldódott és a katona aludni hivott. Igyekeztem a régi helyemre de megállított és az emiitett szoba konyhás lakásba vezetett, ahol egy igen öreg néni ébren volt és sirvafakadt. A katona nyugtatta és enni kért. Az asztalra helyezett zsiros főtt—krumplit a számba vettem, de lenyelni nem tudtam. A katona belém erőszakolt teát és a tarkóm masszírozta, biztatott egyek ez is sikerült. Aludni már a lakás szobájába vezetett és a kettős ágyben egy dunyhával takarózva elaludtunk, beszélgetés közben. Másnap 9 óra tájban felkeltett és a