Dr Varga Lajosné: Tiszaföldvár az új élet kapujában (Tiszaföldvár, 1965) / 0141-1971
Sok bútort meg tüzelőnek is felhasználtak, ügy todom, hogy a kiüritett területen közel 4o ezer ember volt két hónapig. A község körül ményen a föld alá /bunkerek/ fedezékeket épitettek a légelháritás céljára. E fedezékek is tele voltak hordva bútorokkal még faliórákat és cserepes virágot is lehordtak ide a szépen kibélelt fedezékekbe. Az itt talált bútorokat is amennyire lehetséges volt igyekeztek a népőrök tulajdonosaiknak, avagy annak kiadni, akiknek erre nagy szüksége volt, utasitásom szerint. E intézkedésem nem nagyon sikerült sok ok miatt, egyik hogy sokat kiloptak éjjel és egyes né^őr sem volt egészen becsületes. A főhadiszállás eltelepülése után valami bérfizetés félével avagy felső utasitássál nem állt mód arca, hogy a normális élet visszatérjen. Csak egy lehetőség volt tovább utánozni a robot módszert, most már nagyobb mértékben a község a nép érdekében. Ez egy sajátságos közigazgatás kialakulásához vezetett. Első között volt, hogy a bunkerek s egyéb hárobus nyomok eltűnjenek. E feladatok végrehajtása a lakossággal ugyancsak a népőrök biztatása máskor erélyes fellépését is szükségessé tette. Elvtársaim és népőr társaim a tanácsházán egy elhagyott laktanyát priccseket összetört bútorokat és az uj helyzetben semmire sem használható papir hegyeket találtunk /igen kevés kivétellel/ nagy része a papiroknak az udvar sarába pusztult. Magam jó akaratú utasitások mind csak szóbelileg történtek. Nem emlékszem oly esetre, hogy elvtársaim megkritizáltak volna. Ténykedéseinket minden becsületes ember jó akarattal fogadta. Ezek a feladatok közérdekűségét megértették és végrehajtották. De akadt olyan is aki azt üzente "Nekem egy jött-ment ne dirigáljon'* Az ilyeneknek visszaüzentem "Még csak jöttem és a vállalt feládataim ha elvégeztem megyek, de ehhez idő kell" Előfordult, hogy az ilyen üzengetőt a népőrök döglött lovak megnyuzására és eltemetésére irányitották. Ez időkben volt mit nyúzni, temetni Martfű környékén. A leirtak és még leirandók ön ma gamról valmi önmagam dicsérni szaguak. Higgyék el elvtársak és az olvasók én egy ilyen megszállt mondhatják és magam is mondom, marha vagyok. Ha elhiszik, ha nem mégis megirom, hogy lássák ilyen is van. Egy nap utaaitás jött a Szovjet parancsnokságtól, hogy a volt szolgabiróság épületét 24 óra alatt rendeztessem be rugós