Dr Varga Lajosné: Tiszaföldvár az új élet kapujában (Tiszaföldvár, 1965) / 0141-1971

Sok bútort meg tüzelőnek is felhasználtak, ügy todom, hogy a ki­üritett területen közel 4o ezer ember volt két hónapig. A község körül ményen a föld alá /bunkerek/ fedezékeket épitettek a légel­háritás céljára. E fedezékek is tele voltak hordva bútorokkal még faliórákat és cserepes virágot is lehordtak ide a szépen kibélelt fedezékekbe. Az itt talált bútorokat is amennyire lehetséges volt igyekeztek a népőrök tulajdonosaiknak, avagy annak kiadni, akik­nek erre nagy szüksége volt, utasitásom szerint. E intézkedésem nem nagyon sikerült sok ok miatt, egyik hogy sokat kiloptak éjjel és egyes né^őr sem volt egészen becsületes. A főhadiszállás eltelepülése után valami bérfizetés félé­vel avagy felső utasitássál nem állt mód arca, hogy a normális élet visszatérjen. Csak egy lehetőség volt tovább utánozni a robot módszert, most már nagyobb mértékben a község a nép érdekében. Ez egy sajátságos közigazgatás kialakulásához vezetett. Első között volt, hogy a bunkerek s egyéb hárobus nyomok eltűnjenek. E fela­datok végrehajtása a lakossággal ugyancsak a népőrök biztatása máskor erélyes fellépését is szükségessé tette. Elvtársaim és nép­őr társaim a tanácsházán egy elhagyott laktanyát priccseket össze­tört bútorokat és az uj helyzetben semmire sem használható papir hegyeket találtunk /igen kevés kivétellel/ nagy része a papirok­nak az udvar sarába pusztult. Magam jó akaratú utasitások mind csak szóbelileg történtek. Nem emlékszem oly esetre, hogy elvtár­saim megkritizáltak volna. Ténykedéseinket minden becsületes ember jó akarattal fogadta. Ezek a feladatok közérdekűségét megértették és végrehajtották. De akadt olyan is aki azt üzente "Nekem egy jött-ment ne dirigáljon'* Az ilyeneknek visszaüzentem "Még csak jöttem és a vállalt feládataim ha elvégeztem megyek, de ehhez idő kell" Előfordult, hogy az ilyen üzengetőt a népőrök döglött lovak megnyuzására és eltemetésére irányitották. Ez időkben volt mit nyúzni, temetni Martfű környékén. A leirtak és még leirandók ön ma gamról valmi önmagam dicsérni szaguak. Higgyék el elvtársak és az olvasók én egy ilyen megszállt mondhatják és magam is mondom, mar­ha vagyok. Ha elhiszik, ha nem mégis megirom, hogy lássák ilyen is van. Egy nap utaaitás jött a Szovjet parancsnokságtól, hogy a volt szolgabiróság épületét 24 óra alatt rendeztessem be rugós

Next

/
Thumbnails
Contents