Tisza-Földvár község elöljáróságának jelentése a község közönségéhez (Tiszaföldvár, 1893) / 0139-1971

paltu ot kötöttek a tekintekates, nemes és n érzete® vármegye kiküldöttségével. indezen kötelező egy zség daczára ikónt későbbi feljegyzése mutatják —• nehéz volt nemeseinknek a teljes, szabad garázdálkodásról lemondani, mert későbbi idákben is a nemesek hadnagyának alig-alig sikerült őket megfékezni. Feltűnően sok szomorú csapás van az annalese'kben feljegyezve. így Í783-ban volt a nagy sáska járás ideje. Az Í830. évben lépett fel elősször községünkben a cholera, nelyet a feljegyzések "napkeleti görts"-nek neveznek s amelynek első áldozata 0r« Lévai 1 ihály biróviselt ember lett, ki tanyájára idegen Atasokat befogadvár., a nyavalyát megkapta s azután 40 nap alatt 160 eniber esett áldozatul. 1836-ban Szabó Mihály jelzőnek a házát négyszer felgyújtották. Igaz, hogy a feljegyzések nei igen hizelgően emlékeznek meg ezen jegyző erényeiről, mondván, hogy "hivatala folytatásában inkább tüzes, mint serény, mutatóbb, mint teelekvő s nem ritkán határkörén túllépő" volt. Eztuán majd minden évben panasz van a rosz termés, a szárazság, jc túlságos bő esőzés és egyéb szélsőségekbe esó időjárás miatt. De ezen nyono ruságok közepette az 1837. esztendőben egy jótékony, derült sugár világosságot ád a népnek, segedelmet hoz neki és uegszabaditja az Ínségtől és nyomorúságtól . Elég legyen itt az évkönyvek idevonatkozó feljegyzéseit szórólszóra idézni. "Mint a 18. olealon érintetett, az 1836-ki szük termáat nagy drágasá/: követte, melynek terhét ezen esztendőben érezték inkább az insággel küzködők, mit hogy lágyítson Méltóságos asziídi szabad báró Podmaniczky János ur iő nagysága kegyes földes urunk saját pénztárából a szűkölködők részére száz ezüst forintokat nagylelküleg ajándékozott, melyen gabona vásároltatván, az az éhezők között az elöljáróság által kiosztatott. Hogy pedig jövendőre nézve ily szükséggel küzdeni ne kénytelenittessék a helybeli szegmység, fenntebb tisztelt kegyes földes urunk az emberisé/ sorsában forrón részt vevő, soha meg nem hálálható indAlettal -— ezen l'isza-Földvár helységében a szűkölködő emberiaég javára állandóan felmaradandó szüksér hombár

t létesített nagylelküleg a Martfűi pusztán ezen esztendőben termett őszi és tavasz életjéből ötszáz csomókat ajánlván annak alapjáu', melyek elnyomtatódván, az Őszi lett 118 köböl 2 véka, a tavaszi pedig 24 köböl 2 véka. A községi lakosság ezen jószívűségért* a kegyes földes uraságnak gazdag termését segítette összehordani, — kegyes ajánlatát e szerint a földes uraságnak elnyomtatv in, mint fentebbi gabona mennyiség nyeretett a^apftl. A községi lakosság szintén ezen idei bő termés íből 165 köböl 3 véka bűzát és 60 köböl 2 véka árpát tettek össze a szükség magtár alapjául." — 13 szükség magtár képezi alapját a mai "Polgári táréulati alap"nak, melynek vagyona ma már a Í00.000 frtot jóval felülhaladja s mely vagyon közös tulajdonát képezi a község polgárainak, >ely vagyonnak feivatása .a segély nyújtás, a jótékony czél istápolása, iskolák és kisded óvodák felállítása. Ugyanezen évről egy megható és nemes tett van a község közönségéről feljegyezve. Idézzük egyszerűen a feljegyzést szórói-szóra. "Jegyző Kis István űr őszi túri vásárkor történt által fázása következtében halálos navalyát kapván, hosszas sinlődései után a jobb életbe csendesen által szendtírü

11 Szeptember elején, a/egósz közösé/ fájlalván kora elköltözését feleségén és három neveletlen árváin kívül, kit is hál Idatosságának bebizonyítására az érdemes elöljáróság közköltségen temettetett el, semmi né ü e végső szertartásra szükséges vásárlásokat tenni meg nem enged-