Szlankó István: A kézi téglagyártás (Tiszaföldvár, 1962) / 0136-1971

A követ helyetteaitendd, vár a régebbi időben ia k'azUettek táblát* A rtíd tégla azonban n^V^nt kégzfllt, nsint a rai. ünakneír r. intíent kézzel célnáltak. A k vetkezőkben leirt k<fzi té^l y.-Vtáat eí^r i löi , 68 <$ves e- bor viaazaeirlé: ezéaei alap án dolg ztuk fel, aki kb. az l31o-l?~oa években dolgozott mér: gyerekként a tiaza "dldvári Polgári Társulati Alap tulajdonában lévd té«>lr: nyákban. A tégla alapanynaa a lfltz, azaz népi nevén "aárjC&fOld z a felaS, hucuazoa, barna talajréteg alatt fekszik, smit 3-4 oéter rarae falbál fejtenek. A bánya kb. azon a bel yen volt, ahol ma át4gl agyár fíírddje van^ iránya Ksrdls^es a vaautálloiráahoz ve?et5 útra* Az úthoz l^cözelebV, vele pArfaazairosan a cserépszári t<5 azin állt

f folytatásában egy ki a lakással* Csak ec ebben a vonalban, kSzel a bányfálhoz volt a géiaeakut, arelből a sz&fcaéges vizet húzták. A caerépnzáritá ir 'gött 6 m sütni*,-— téglaszáritá azin— sorakozott egym&n vta* /: a „autni" valószínűleg a ::« in használatos aufhi az" elferdített alakja :/. A azinek kb. 5o-£o ter hoso?u, faoszlopodon állá, cseréppel fedett, nyere rtetőa, oldalukon teljesen nyitott ápitc-ények voltak. I ináén a?,inhoz