Szlankó István: A kézi téglagyártás (Tiszaföldvár, 1962) / 0136-1971

- 9 Néha riadaln^at és kapkodást okozott, ha hirtelen e»5 kerekedett és eok tégla kinn volt a "placc*-on. Hagyon ujiii—i) be kellett hordani, rert a még u/^ie nedves té^la teljesen tönkre áfcott volna • A fizethet pedig a c,ár tető alatt lévő ép tégláért kapták. K".-yon kellett ezért vir^yázni a kiboritásnál ie , nehogy o tégla valamelyik sarkéra eseen és deformálágjon. A fizetés hetenként törtért, szombaton* A téglairester ellenőrizte a térla mennyiségét és cdnősé^ét. Sajnos, csak anynyit tudunk, bo <y egy V4 fős csapot kb. looo-154o téglát tudott naponta kiverni, de hogy ezrét r ennyit fizettek, arra már ne® emlékszikm az adatszol ul tatunk. -z. al, hogy a szinbe berakták a térlát, véretért a verők munkája. Az éretéat irár mások v'gezték. A téglagyár fomlott olyan embereket, akik értettek az égetéshez és csak ezzel fofflákoztak. Tégl nverőnek ugyani fl bárki szerződhet, itt, r.inden képzettség nélköl is. f Tető kerence ekkor még n&r volt. -pénzen írásként folyt ez a r/'velet. kiszáradt téglát e ry kb. 4*6 r.éteres e?npterOletn, felfelé esükttlő halomba rakták össze. A téglákat nem szorosan ef*ysás -éllé helyezték, hanea hézarot hagytak köztük, tory atöz minden oldalrél e ^yerleteser érje őket.