Békéssy Sándorné, özv.: Visszaemlékezés… (1971) / 135-1971

- 3 -pici kis ház volt, szemben a mostani Tanácsházával. Két kisasszony járt át minden nap. Gyönyörű két nő volt: egyik nagyon szőke, a másik nagyon fekete, ők hosszú évtizedekig voltak itt postások. A község épitett egy elég alacsony, de már cseréptetős házat a disz^ópiac helyén, az lett az első községháza. A diaznópiacot kivitték oda, ahol most a nagy iskola van. Azután, amikor a község megvette a Dobner féle házat, a mostani Tanácsházát, a postas kisasszonyok meg­vették ezt a házat / ami most a cukrászda /, az lett az állandó posta. Azután már nem kellett annyi sarat taposni a postásoknak. Gyógyszertár is csak kb 1890-ben nyilt meg, abban a sarki házban, ami szemben van a kisvendéglővel. Fritznek hivták a gyógyszerészt /ak­kor patikárost/. De nemsoká átköltözött oda, ahol most a szövetkeze­ti iroda van. Ott volt elég soká, de mikor az öreg Fritz meghalt, a fia megvette azt a házat, ami most a bankház. Ö már mint Forgács Károly né­ven volt gyógyszerész. Iparos is csak három volt. Egy kovács, Cseh Lajos, az a ház íjiég megvan. xgaz hogy ujraépitve, mert az eredeti összedőlt. Mosrt Rojkó mű­szerész lakik benne. Egy uognar, Holecska N. Azf volt a műhelye, ami most cipőbolt. De akkor nagyon kicsi kis nádas ház volt. Egy suszter /akkor igy hivták a cipészeket/, Skrabák János. Az a ház még megvan majdnem úgy, mint akkor volt. Pázsik az uj utcában lakik benne. Az iskoláról már Írtam, hogy hol volt. Az volt a templom is, oda­jártunk mi néhány gyerek, ^em mindenki járatta a gyerekeit iskolába. Belli olyan volt az iskola, hogy a padok alatt ki volt ásva két vagy há­rom ásónyomra, és egy pallón jártunk. Takarító nem volt, csak a nagyobb gyerekek söpörtek. En nem láttam soha, higy kivitték volna a szemetet. Mindig beseperték oda, a padok alá. Volt olyan rossz fiú is nem egy, aki a kisdolgát ott végezte. El lehet képzelni, milyen lehetett ott a leve­gő; és az ivóvizünk se igen volt különb. Volt egy csobolyó. Lem tudom ismeritek-e mi az? Egy kis kerek dob féle hordó, aminek a tetején van egy lyuk. Azon öntik bele a vizet és azon is szívják ki nádcsövön. Elkép­zelhetitek, hogy néz ki, mikor annyi kis csipasz szájú, íényes orrú gyerek egymásután szivogatja azt a nádat. dehet, hogy ezt nem is к ellett volna leírnom, mert ez már a jó múlté. De Ti arra kértetek, hogy a múltról Ír­jak. De még csak most jön a java! hogy verték a gyerekeket az iskolá­ban! Én elég jó taiuló voltam, azért én is kaptam néha. De aki rossz tanuló, vagy rossz magaviseletü, volt, úgyszólván mindennap kikapott nád­pálcával. Egy fia mindig úgy kapott ki, hogy lehúzták a nadrágját. Egy­szer, már mikor kihívta a tanító, nagyon elkezdett sírni: "tanító bácsi!

Next

/
Thumbnails
Contents