Békéssy Sándorné, özv.: Visszaemlékezés… (1971) / 135-1971

- 22 -jét. Aki Luca naptól kezdve egy almába harapott és karácsony éjszakáján feje alá tette a csumáját, az meglátta a férjének valót. Ulca napkor kalendáriumot is csináltak. Egy vöröshagymát szétszedtek tizénkéti'elé, abba egyenként egyformán sót tettek. Amelyikbe töob viz lot^, az volt a legesősebb hónnap. Aít is mondták, hogy ha Pál napkor süt a nap, akkor jó esztendő lesz. "Ila Pál fényes, az ember kényes. + Ha gyertyaszentelőkor süt a nap, szedd a kapcát - inkább a farkas orditana be, mert ha a medve meglátja az árnyékát, visszamegy a barlangjába, mert még nagy hi - deg lesz. Luca napkor ne- volt szabad pénzt kiadni, mert акког egész évben nem lesz pénzed, és nem volt szabad varrni, mert akkor bevarrod a

tyúkokat, és nem tojnak. A gazdaasszonynak egész nap a padkán kellett ülni, hogy el ne szaladjon a kotlós. Ha férfi vendég jött Luca napkor, akkor bikaborjut ellik a tehén, ha nő, akkor üszőt.

1904-ben építették az artézi kutat, körülbelül ott, ahol most is van. Abból a házból, ahol a koldusok laktak, kitelepítették őket abba a házba, ahol most a mesterséges megtermékenyítés van. Azért kellett innen elvinni őket, mert a régi rossz házat lebontották, és itt építettek egy kis fürdőt*, égy medence és néhány kabin - ez volt az első fürdő. Ezután már jó volt az asszonyoknak: volt jó lágy mosóvizük. Bizony, eddig elég fárasztó volt a nosás! Először is szappanról kellett gondoskodni, mert akkor még a boltban nem árultak szappant. Még a férfiam is azzal borotválkoztak, amit otthon főztek. Az úgy történt, hogy boltban vettek egy kiló erős szódát /most azt nem árulnak / ahhoz adtak négy liter vizet.

Ezt addig főzték, mig a szóda el nem olvadt. Akkor tettek bele négy kiló jó zsíros, de már nem ehető töpörtot és addig főzték,mig szappan

lett.Akkor kiszedték egy kis ládába, ott kihalt. Mar kész is volt a szappan. Lehetett mosni. Az úgy történt, hogy felküldtek egy amúgy is maszatos fiút a tyukpadlásra, az lehozott onnan egy nagy lapát tyukpiszkot. Azt beletették egy elég ritka kis zacskőDa és kiáztattak. Ez volt akkor a mosópor. /Meri Cikkor még nem is gondolták, hogy valaha ilyen finom porral fogunk mosni. / Ebben a lúgos lében egy éjjel ázott a ruia. Akkor a razdaasszony elővette a mosópadot és a kis sulykot. Felhajtotta félig a legfelső szoknyáját, hogy vizes ne legyen, és hátul megkötötte. Elég csinos volt. /Még azon kivül volt rajta vagy három szoknya, nagy, zacskó szerű zsebekkel - majdnem mindig a legalsó zsebben volt egy pár fillér, azért, ha be akart nyúlni a zsebbe, a sok szoknyát fel fellett hajtogatni./ Ezután hofüáfogott a mosáshoz. A ruhát iátette a kispadra, és a sulyokkal elkezdte ütni. Ez volt akkor a mosógép. Addig püfölték a ruhát, mig tiszta nem lett.