Békéssy Sándorné, özv.: Visszaemlékezés… (1971) / 135-1971
20 gyulladt. Ha egy kis szél fújt, bizony sok ház leégett. Rendszeres tűzoltók nem voltai. Az első háború után jött a faluba Ceglédi István. A községházánál dolgozott az adónal; és Pál, szintén adóügyi jegyző, Ők ketten alakitották meg az önkéntes tűzoltóságot, Ez a Ceglédi Dacai még él, úgy tudom, nyugdíjban van, és méhészettel io,Iglalkozik. R£gen is voltaic méhek, de nem olyanok, mint most. Nem kaptárban voltaic, hanem kupkasban. Olyan volt az, mintha két szakajtókosarat egymás fölé tennénk, ilyenben voltak a méhek. Szegények, ha a mézet el akarták venni tőlük, az egész családnak meg kellett halni, mert erősen megfüstölték <fet kénfüsttel, és akkor kivágták a lépet. Rostára rakták, és meleg helyen lecsurgatták. Ha már nem folyt, elkezdték csömöszölni. így a sohkoly kivált a méztől. Ezt nem is lehetett volna pergetőbe tenni, ha lett volna is pergető. A sonkolynak se tudták még akkor hasznát vermi, mert a kupkasba nem lehetett betenni. Jöttek az oláhok, akik kiabáltak az utcán: "Sonkoly van-e eladó?! "és azok elcserélték aszalt körtéért. Néha pénzt is adtak érte. Ők vették ueg az ócska csizmaszárat is, abból bocskort csináltat;, mert azok mindig bocskorban jártak. A nóta is mondta: Az olájok rossz bocskorban járnak. De azokon kivül még sok ilyen van or árus járt a faluban, eatkáros, magas szerb emberek. Aztán bosnyákok, kést árultak; ablakosok, drótosok, dázsások. Azok is érdekesek voltak. Valahol Erdélyben csináltak vagy húsz dézsát, de csak fa abronccsal. Aki megvette, az vasaltatta meg. Azok a pici lovak alig birták azt a sok dézsát. Az ólai. mindig gyalog ment mellette, egész Erdélytől végig az Alföldön. Mikor lefogyott a ló hátáról a sok dézsa, elindultak haza, akkor már a ló hátán. De sok más vándor is járt a faluban. Ne.,csajc aki vett, vagy eladott. Sok volt a mesterember is. A fiatal mesterlegény,.k. Na, mug olyan is volt, aki a^. országúton öregedett meg. Апдак már nem volt állandó otthoné. Itt a faluban is volt a községházánál egykis szoba, az, amiben különben a rendőr tartózkodott. Ott adtak nekix éjjeli szállást. Nappal meg elmentek "fektolni", úgy mondták. Ők nem koldusok voltak, munkakeresők, de soha nem találtak munkát, mert sehol se tudtaic megmaradni. Volt aztán olyan diákféle is, aki, ha itt járt a faluban, féltek tőle az emberek. Azt mondták, vihar lesz, mert ittjárt a garabonciás diák. megtörtént, hogy nem segítették semmivel, majdnem kizavarták a faluból. Különben eléggé hittek a babonában. Ha valaki otthon felejtette a
