Békéssy Sándorné, özv.: Visszaemlékezés… (1971) / 135-1971

- 16 -De már nagyon eltértem a konyha berendezéstől. Ott hagytam el, hogy a kasztrojt feltették a tűzre. Az olyan háromlábú kotla, vagy lábas volt, hogy ahhoz nem kellett katlan, bárhová letették, akár a földre is, megállt a maga három lóbán. A födele is szintén három lábú volt, csak laposabb. Abban sütötték a palacsintát. Volt még egy pár kormos cserépfazék, de abban leginkább télen, a kemencében főztek b^bot, borsót. Aztán meg a bogrács, abban meg kint a szabadban főztek, úgy, hogy leszúrtak a földbe egy görbe fát, amit szolgafának hívtak, arra ráakasztották a bogrács fülét, és az ott lógott a szabad tűz fölött, és főtt a finom birkapörkölt. Ez még most is szokás banketton és lakodalomban, de sokkal nagyobbak most a bográcsok.

Akkoriban nagyon sok káposztát fogyasztottak. Minden házban tettek el káposztát hordóban télire. Legyalultók szép vékonyra a káposztát, és az előre elkészített hordóba rakták, bef^szerezték. A gazda nagyon tisztára megmosták a lábát és ráment a hordóban lévő káposztára. Addig taposta, mig leve nem volt. Akkor rótettek egy fehér ruhát, arra deszkákat és a kóppsztakövet. Sokhelyen sróffal télen, husvétig kitartott. Pedig sokszor az volt a reggeli, egy tepsibe tettek annyit, ami a családnak elég volt, arra egy kis szalonnát mindenki részére és betették a kemencébe.

Ott szépen megsült. Finom reggeli volt. Ugyanígy sütöttek krumplit. De érdekes, még a krumpli se olyan volt, mint most. Nem ilyen szép nagy, hanem apró, és ha megfőztük hajaoa, nehezen jött le a haja. Csak leszakadozott. Most pedig le lehet huzni, miint egy kesztyűt. A gyümölcs se volt olyan nemes mint most. Apró kis almák és szilvák, én nem tudom, hogy volt-ejonathón alma. Én nem láttam egyet se. Téli kormosalma volt, igen ízletes. Szőlő is talán csak direkt-termő volt de legalább nem volt vele olyan sok dolog, mint most.

1894-ben lett egy Községi szülésznő. Ott lakott a piac mellett, a Zsótér féle házban. De az akkor nagyon kicsi alacsony ház volt. Ott kaptak helyet az akkori öregek is, akiinek nem volt senkije. De csak lakást kaptak, semmi mást. Az élelmüket és a tüzrevalót úgy koldulták össze. N£gyen-oten laktak egy szobában, nem is voltak többen. De az a szoba olyan volt, hogy arról jobb nem Írni. Senki sem takarította. Ha jöttek az utcán kéregetni, énekeltek, és mi adtunk nekik 2 fillért, vagy egy szelet kenyeret. Különben akkor minden falunak meg volt a koldusa. Néha átjárt a szomszéd faluba is kéregetni. Aki későn kelt annak azt mondták:"kelj fel már, az élelmes koldus mór a hetedik határban jár."Tőlünk el is jártak

\ i