Fekecs Erzsébet: „Mondd, mit érlel annak sorsa…” (a cselédek sorsa) (Tiszaföldvár, 1966) / 0134-1971

Bán JánoF Ti::zaföldvár» Föld ut 7• Fot lalkozása

i tsz-t rág. 193>»tól - 1959•-ig Szobodkánál dolgoztam. A foglalkozáson kocsis volt, 4 lóval bántam. Főleg az volt a feladatom, hogy vasárnap a földesúr feleségét kocsikáztassam m.g. Jó időben lementünk a Tiszára ( és ott a nagyságos asszony fürdött. Ezért a i'izetésem 16 q. buza 3oo D-l vetemény, 1 kat.hold kukorica föld, amely^kaptunk vetőmagot, és a földet muszáj volt bevetni. Amit az uraság parancsolj mindig meg kellett tenni. Pl. ha vasárnap volt valami dolga a cselédnek, de az uraság a magtárt akarta rendbe hozni, akkor az embereknek ki kellett menni az uraság parancsára és el kellett végezni a munkát. Ezért a munkáért kaptunk 2 liter sárgadinnye pálinkát, és a pálinkától fűtve 1 ember - 6 ember munkáját elvégezte. Ilyenkor borjut vágatott és hust osztott ki az uraság. Unnapnapkor mindig ajándékozott gazdánk húst, élelmiszert és délfelé lejött a cselédlakásokba ellenrőizni, hogy mi esszük-e meg az ételt, vagy eladjuk pénzért a kofáknak. Ha valaki il^et tett arra nagyon megharagudott. A lakásunk közös konyha volt, de át lett alakitva e&yes konyhatiá. Volt egy szoba és ezenkivül e>_y kamra is. A két szobát egy kemence fűtötte, •gy nap kétnzer kellett fűteni és a tüzelőt ingyen kaptuk. Nyáron tábori kemencén főztünk. Azért kellett 1929-ben otthagynom Szobodkát, mivel az öregek halála után a fiuk bérbe adta ezen területet a gyárnak. Ha valaki beteg volt a gazdaságban ±gyen kezelték, ingyen kapott gyógyszert. Biztocitctt társulat az OIJBI volt.