Fekecs Erzsébet: „Mondd, mit érlel annak sorsa…” (a cselédek sorsa) (Tiszaföldvár, 1966) / 0134-1971

9 A martfűi vasútállomástól körülbelül $00 m-rc áll egy kereszt. Ezt a keresztet Kövér János építette 1922. után. A történetét Ó Hagy nénitől tudom, ő mesélte, hogy egy hideg téli napon az uraság az édesapjával Bus Imrével befogatott a kocsiba, mivel lakodalomra voltak hivatalosak a szomszéd birtokra. Bus Imre először nem akart befogni, mivel látta, hogy nagy hófúvás lesz, de az uraság nem állt el szándékától. Amikor a i'isza kanyarba értek, észrevették, hogy eltévedték, de már késő volt a kocsi lezuhant a mélybe. Az uraság és felesége csak gyengébb sérülést szenvedett, védte 5ket a bunda. Bus Imre azonban 1922. jaű.í-io.-án meghalt. Kövér János akkor mindent igért a családnak, megígérte, hogy gondoskodni fog a gyermekekről az Özvegy életét is biztosítani fogja. De a nagy Ígérgetésből nem lett semmi, sőt a meghalt Bus Imre kabátját sem adták vissza. A család éhenhalt volna, ha Kövér Aladár gondozásba nem veszi őket.