Fehér Ibolya: Tiszaföldvári lakodalmi népszokások (Tiszaföldvár, 1958) / 0133-1971

- 17 a párta éa azt ttínc<•!tatja rövid ifteig* Párta kü^zóntf vei*a* Csendosen sí ép vendég nem kall tssinatolni. Közületek egyse mrrúi:zeljen sz'lni* Most aki körületek egyet* is mar szólni, A pltver ajtán is kifogom est dobni* / vivát / Mióta kint j rtsm nagy viadalt láttam, Kukorica szárat, torzsát sokat láttam* w ' 3 A nagy viadalban szintén elb'gyadtam* Éa a vár tetejére keményen föl másztam* / vivát / Most a azolmavárbál irkeztem hozzátok. Derék vitáz vagyok, ime láthatj tok. Rgy ujsá ot mondok jl meghallgassátok* / vivát / Mihelyt a vár ajtón beléptem rám lőttek, Akkor csak szédültem, kioaibe mondom, Ho^y vissza nem rettentem* / vivát / Hajts hát legények ugorjunk a t ncra, Sgyet ihatunk e szép áldomásra* A vőlegény odanyújtja a borosüveget a vőfélynek, hogy i&yon* / vivát / Valakik itt vo,ártok rám figyeljetek, Mint egy der < k legényt engem ugy nézzetek, Derdk vitéz vagyok nem félek télietek* Élep kardomtól meg ne ijedjetek* / vivát / Most igazat mondok, eddig csak tréfálta®, Hálás, a korona melyet taléltam, Kardom végén a zálog melyért harcot álltam* / vivát / Van nálam egy zálog egy szűznek pártája, Akinek többé már ninea szüksége rója* Akinek pénze von váltsa ki nem bánom, De én nem engedőm olyan potom áron* • * . / .