Fehér Ibolya: Tiszaföldvári lakodalmi népszokások (Tiszaföldvár, 1958) / 0133-1971

- n Halljunk ásót uraim, én ian.1t papolok, Ssegtny azakácc.-né ügyebben aisőlalok* S*eg€ny, aho^y » káeiát kimérte, Fgy eaomá ráfreccaent a kezefojóre* Sírdogál asegenyke, bánat násni rája, Ma jó lenne alttenni a patikába. De gyógysaei" vevéshŐ, bissony urak péns kell* Azért est as egyet köslöm keltetekkel, Adjon hát mindenki, amennyit albir a k»ze,. Hadd gyógyuljon meg 3;je«fcny asakáesnc* kese* A asakácané körül megy a vmdeg aastal mellett, éa a ke/.ében lévő fakanállal alkesdi döfködni a vandégekot* A máeik kesében agy üres tányér van a vendégek abba 6-osokat, krajc jókat dobálnak* ( Hass airalois hás as, fáira cioat a gonddal* , Vigadossunk, mig » nk nm köasönt a hajnal* Aasso yokjinenvecaki'k haesé kall eaak nyúlni Hiawen a jó borból a menyecskék ia nagyokat asoktak húzni, Ca* dehogy aastán tőle kö'/.tünk legyen mondva, Ma álljon ám félre, senkinek a kortytya* Mert bisony monrJOjm, ninoa eaufabb látvány a rcasag asszonynál, Bgyssar láttam agyat, jaj, da megutáltam* Ha rágondolok, moat ia boraodsik a hátam* A sanáasek odnraonnek a náe^nagy ua»t lboss éa megkőarönik a vacsorát* A vőfély elmondja as asst&lbonté veraat t Szeretetreméltó hásigasd nk vondége, Hiaasük elvergődött a fty orrunknak az éhe, Egéosaégünkre válljon eledelünk , Ssiveaen adott ittlunk-étel&nk* Már moat náassnai^urak a t ne asabaduljon, A musüika sséljon éa harsogjon, Járjuk el a csárdáét világos virradtig, Ryugalojsra ne gondoljon senki addig* • t . / .