Fehér Ibolya: Tiszaföldvári lakodalmi népszokások (Tiszaföldvár, 1958) / 0133-1971

- 12 I5rre a magyarnak vi/.et inni vétek, Tessék, hét urain vegyétek, széles jő étvággyal egyétök Tudón, hogy örülnek akik engem látnak, Több becsületem van, mint 200 barátnő, De nem c^oda, ha min^ant én hozok be, Mert most néztem meg, ho>*y van e a pintes üvegbe, Na bueuljátok hét, hozok bort eleget, Halászlegények a Tiszán beverték a jeget* Noé aoáutnak is ettől jött meg kedve, r)• n u v i , láno'-it int a nedve* Mi ae legyünk búval éa elkeaeredve, Igyunk, most töltöttem jé bort az üvegbe* •

1 • *. Melyen tisztelt násznép, tisztelt vendégsereg. Láthatják nem vagyok Mai gyerek, A múltkor az apám Így szolt ez anyámhoz, Kz a gyerek már hozhatna menyecskét a házhoz* Ott voltam közelbe én ia meghallotam, Azért hástüzt látni mindjér elindultam* Fogt m egy tariaznyát vállamra tettem, De elé) magamat tele ettem* Bejárton 2o várost 33 falat, De lényt nem talált m magánhoz valót* Az egyik eaunye volt, a másik raeg szegény, A harmad kat láttam ölelte egy legény* A ne ediket meg szörnyen megszerettem, 33 percig a bolondja ia lettet?, Csak, hogy ezt az egyet el nt?m vehottem ám, Hisz 100 évvel vénebb volt mint es öroganyám* így hát tia/.tolt násznép aég most is legény Vagyok, Heggeltől napestig lányokra gondolok* Hisz láthatják nem vagyok az utolsó legény. Ne vegyék rossznéven, aeazonyt keresek én* Yagy ha tudnók egyet, oki hozzám jönne, Magtartjuk a lagzit jövő esztendőre* Csupán az a bej, a jó asszony ritka, Tudom, hogy sok ess ony s/áll ellenem sikra* . / *