B. Nagy Kornélia: Népemért halok meg (Bajkai Gábor élete) (Tiszaföldvár, 1952) / 0132-1971

ami volt az is fekete , fehérről még csak szó sem lehetett, Mvel az apa egymaga nem tudta eltartani a családot , igy az anyának , Dengi Juliannának is állandóan dolgoznia kellett. Mosni, kapálni , aratáskor markot szedni járt, hogy könnyitsen az élet terhén. Az uj élet megjelenése , uj reménységeket adott a szülőknek. Még fokozottabb munkára buzditotta az egyébként is dolgos házaspárt. Bár ez a megujuló életkedv koránt sem volt olyan határozott és lüktető, mint amilyen volt az I8480 években. 1848-ban fiatal, akkor még mát nőtlen ember volt Bajkai Sándor. A 48-as forradalomtól sorsa jobbra fordulását várta. Ez azonban nem következett be. Eredménytelenül küzdöttek a polgári átalakulás első és legfontosabb feltételéért s a jobbság felszabadításáért* A nagybirtok eltörlése , a földosztás nem következett be. Nem tudták megvalósítani a közteherviselést sem. Az uriszék eltörlése is csak papiron zajlott le. Hiába küzdöttek a feudális szolgáltatások megszüntetéséért , mert éppen ugy behajtották az adót, dézsmát, robotot , papi tizedet , mint régen sőt! A szabadságharc leverése után a mezőgazdaság kapitalista fejlődése is ugy ment végbe, hogy a nagybirtokok teljes egészükben megmaradtak. A fejlődésnek ez az utja a dolgozó parasztság szörnyű kizsákmányolásával, uzsorarabszolgaságba kerülésével és a kulák réteg kialakulásával járt együtt. Az idő gyorsan telt. Minden növekedett, minden változott. A kis Bajkai Gáborka is elgügyökte az első szavakat, megtette az első lépéseket. Eljátszadozott Sándorkával,. Amikor szülei elmentek dolgozni, rá is az a sor várt, mint a többi zsellér-gyerekre. Vagy bezárták a lakásba, s reggeltől-estig maga volt, nem foglalkozott vele senki, nem volt , aki megvigasztalja, ha eltört a mécses, nem volt, aki szerető barátságos szót szóljon hozzá, vagy pedig valamelyik szomszéd gondjaira bizták. A szomszédoknak is volt elég bajuk, s igy a gondoskodás abban merült ki, hogy együtt volt a többi gyerekkel, s nem egyedül. Este, ha holt fáradtan hazakerültek a szülők, nem wolt már kedvük a gyermekekkel foglalkozni, ettek valamit , arci époen volt otthon, és feküdtek le, hogy kipihenjék a t'uifeszitett munka fáradalmait. Ilyen nevelés és gondoskodás mellett csak azok a .gyermekek nőttek fel, kiknek szervezete természettől fogva ellenálló volt* Igy sokan meghaltak két hároméves korukban. Erről azonban a szülők nem tehettek , mert ők bár minden tőlük telhetőt elkövettek, de kénytelenek voltak állandóan dolgozni, hogy Bsegters meg tudjanak élni, s nem tudtak gyermekeikre több gondot forditani.